Levél fiamnak (A citerás)

Drágám!

14 éve búcsúztatom a nyarat Veled a Vörösmarty téren. Most, hogy nem vagy itthon sem akartam megszakítani  ezt a hagyományt, ezért aztán fogtam az öcsédet és végig csináltuk ketten ezt a kis túrát.
A „ kisföldalattinál” leraktuk a kocsit és bemetróztunk a térig. Aztán a „drágafagyi” és az oroszlánok megmászása, ahogy Veled is, majd megcéloztuk a Korzót.
Az, az igazság, hogy félve folytattam az utat. Öcséd is lassan bandukolt, hol ide, hol oda rángatott. Nem is siettettem, nyújtottam az időt, gondoltam annál tovább élhet bennem a tudatlanság biztonsága, és a remény, hogy meglátom. [Folytatás...]

Éva

Boldog gyerekkorom volt. Nem szenvedtem semmiben hiányt, leginkább szeretetben és odafigyelésben nem. A szüleim okosan és következetesen neveltek, és csak kevés dolog volt, amit már gyerekként úgy láttam, máshogy fogom csinálni. Egy valami azonban súlyos teherként nehezedett a vállamra és ez alól a teher alól csak nagyon, nagyon sokára sikerült felszabadítanom magam. Szüleim első gyermekeként jöttem a világra. „Mindegymilyennemű” gyermeket vártak, de a lelke mélyén sem apa, sem anya nem tudott megbarátkozni azzal, hogy lánynak születtem. Mindkettőjüket más-más szempontból nyomasztotta a tény, de abban azonos platformon álltak, hogy a nőt nem szabd előcsalogatni ebből a gyerekből. [Folytatás...]

Feketepéter

Az én feketepéterem nem kártyajáték, nem operett-revü (Eisemann M.), csak egy szerényke  házisüti, ámde olyan átváltozásokra képes, mint az a bizonyos pesti nő, aki este fess, stb.

Életem szerelme említette először elfátyolosodó szemekkel, ami az idő tájt még nem a gyengülő látás tünete volt, mint legendás nagymamájának (sz. Weinberger Johanna) egyik olyan műalkotását, amit Ella, egyik legendás nagynénje sem volt képes überolni.

Nagy kihívás ez kérem egy ájultan tökélyre törekvő, bizonyítási kényszerben fürdő leányzónak! Miért is? Anyám első ízben úgy eresztett férjhez, hogy leendő hitesuram figyelmét becsülettel felhívta arra, hogy ” ez a lány semmit nem tud amit kéne; se mosni, se vasalni, se takarítani…. De sütni-főzni még annyit se!” Csak, hogy megelőzze az utólagos reklamációkat e tárgyakban. [Folytatás...]

Mindenki a saját sorsának szakácsa?

Az, hogy az ember megérdemli a sorsát, többnyire negatív felhanggal társul. „Na, ez is aztán megérdemli ám a sorsát.” Hallom és látom. De hogy ez mennyire igaz, ezt át is tudom élni, én magam, a saját élethelyzeteimben, és koronatanúja vagyok saját hülyeségemnek, saját összeférhetetlenségemnek.
A női sodor teljesen más természetű, mint a férfié. Többnyire ránk nehezedik a meleg, barátságos családi fészek megteremtésének terhe, a tiszta, vasalt ruha a szekrényben, a friss reggeli kifli, párolgó kakaó, a vasárnapi ebéd és a jól nevelt boldog gyermek félre fésült hajjal, kezében a kész házi feladattal. A munkáról már nem is beszélek.
Óriási öntudattal végezzük mindezt, hisz tudatában vagyunk nagyszerűségünknek, de ki ne vágyna akár csak egy fél órára is arra, hogy  önfeledten belezuhanjon egy fotelbe és a felkínált időt arra használja fel, hogy kukán, meredt tekintettel bámuljon ki a fejéből és ne csináljon semmit. [Folytatás...]

Töklámpás

Egykor önmegvalósító konyhát vezettem. Tulajdonképpen körülöttem minden erről szólt, az önkifejezésről, miért pont a konyha maradt volna ki. Ton in ton teríték, hozzá kontrasztos szín és meglepő íz kompozíció. Képzőművészet és metakommunikáció a gasztronómia speciális eszköztárán keresztül. „Szeress Mexikóban” és „Babette vacsorája”, vagy bármi, amit a szenvedélyes vágyról tudni kell. Az étel körül baráti társaság, irányított fények, intellektuális végszavak, „ -közétek való vagyok -” összebólintások.
Aztán az élet csavart egyet rajtam, könyörtelen fordulatot vett, de mint a rodeo-sexben, próbáltam nyeregben maradni. [Folytatás...]

Kibabaya gasztro

kavescseszeHát merem én ajánlani magamat?!
Hát persze hogy…
Soha életemben nem voltam boldogabb, mint most, negyvenes éveim derekán. Sokat gondolkodtam azon, miért kellett ennyi időt várnom, de valahogy megfogalmaztam magamnak.
Elfogadni magunkat, a legnehezebb a világon, mert sokszor olyan dolgokkal küzdünk magunkban, amit nem lehet megváltoztatni, csak tudomásul véve devianciánkat integrálni tudjuk abba az értékrendbe, amihez közelíteni szeretnénk. [Folytatás...]

Tökös lecsó bográcsban

A legidőszerűbb egy ilyen remek receptet közzétenni, hiszen szezonja van most a töknek is, a lecsónak is. Bizarnak tűnhet együtt, de nagyon finom. Érdemes betartani az arányokat, hogy ne legyen  túl leves az étel. Aki bizarnak találja, hesegesse el a gondolatot, mert a pacalleves, vagy a pacal velővel és disznófüllel sokkal erősebb ebben a mezőnyben.

Végy egy nagy bográcsot.

Legyen legalább harminc literes, mert hiába veszed elő a kisebbet, nem tudsz abban főzni, a nagybogrács megnyugtató mérete biztosít arról, ma 20-25 ember különleges gasztronómiai élmény részese lesz. Gyűjtsd magad köré a szeretteidet, s kápráztasd el Őket.

Minden csodálatom Jánosé, amikor főzni kezd, gyülekeznek körülötte az ínyencek, biztosan tudják, itt valami tökéletes jön létre. Számára a főzés nem ételkészítés, sokkal több annál.
A mértani pontosságú szalonnakockák, a  precízen előkészített összetevők magukért beszélnek. A tiszta, egyszerű (termelői) alapanyagok felhasználása mellett végignézhetjük, ahogyan egy ember a szívét is belefőzi az általa készített étekbe. [Folytatás...]

Budafoki almás

Szép a nagycsalád. Gyerekek unokák.

Minden hétvégén együtt a család apraja nagyja. Sütés, főzés, evés, ivás, vidámság. Főleg ha ebéd után sütemény kerül az asztalra. Az íze finom, a kinézete mondjuk ki: csúnya.

Ha többféle van, akkor már megkérdezték a gyerekek „Anyu azonkívül, hogy az  egyik csúnyább, mint a másik,  mi a különbség  köztük?”

Jót nevettünk rajta, de az összes sütemény elfogyott. Ez az igazi dicséret. Azóta az unokák megnőttek, és már a süteményem nemcsak jó, de „szép” is. [Folytatás...]

A töltike

receptCsaládommal egy Hajdu-Bihar megyei kis faluban éltünk. A templom mellett állt a házunk, szemben az iskolával. Be kell vallanom, tulajdonképpen nagyon élveztem azt az időszakot. Emlékszem, mikor bárányhimlősen az ablakban ültem, s onnan mosolyogtam az iskola udvarán tanuló osztálytársaimat. Csudajó dolgokat lehetett ott csinálni. [Folytatás...]

A tejcsokoládé

tejcsokiHogyan ismertem meg a tejcsoki receptjét?

Az 1956-os forradalom idején 7 éves budapesti fiúcska voltam. A „vészterhes” időkben sokat voltunk bezárva, nehezen viseltük az eseményeket. Ültünk az alagsorban a rádió előtt és hallgattuk a Szabad Európa Rádió műsorát az időnként az utcáról beszűrődő csatazajban. Szüleink igyekeztek mindent megadni, mindent megtenni azért, hogy valami kedvességgel elviselhetőbbé tegyék az életünket. Akkoriban nagyon sok családhoz eljutottak a nyugati országokból származó segélycsomagok, amelyekben ruhaneműk, tartós élelmiszerek, csokoládé volt. Miután az országban akadozott az ellátás, a gyerekek friss tejhez jutását segítendő, nagy adag tejport is küldtek a csomagokban. A magyar ember rendkívül találékony volt mindig, ezért a tejpor jelentős részéből nem tej készült, hanem a gyerekek számára legalább annyira nélkülözhetetlen csokoládé. Édesanyám kapott valahol egy receptet, ennek alapján készült nálunk a finomság, melyet a családban élő gyerekeken kívül az összes ismerős kölyök is megemlegetett. Nem volt meg mindig minden, sokszor folyékony csokoládé készült, amelyet kanállal ettünk, de így is nagy boldogság volt ez nekünk. [Folytatás...]

paper with writing on it write my paper me essay writing 10th how to get someone to write an essay for you who can do my homework for me