Waterloo Velencében

Térkép híján elveszetten bolyongtunk Velencében, mint Fabrizio Del Dongo a Waterloo-i csata színterén, Stendhal híres regényében, a Pármai kolostorban.

Mint utólag kiderült, egy kis híd és két utca választott el minket az áhított Szent Márk tértől. Ezen a nyáron ismét Olaszországot választottuk úticélul, a választást nagyban befolyásolta, hogy nővérkém Olaszországban él, dolgozik és már régen nem találkoztunk.

Egy vasárnap reggel autóval indultunk első úticélunk felé, a magyarok által oly jól ismert Jesolóba. Szlovénián keresztül mentünk, a minimum féléves autópálya matrica miatt először megnyúlt a képünk, de utólag, ahogy magyaráztam páromnak, útitársamnak, sofőrömnek, legalább lesz okunk elmenni Olaszországba a karácsonyi bevásárlások idején is, hiszen a matricát nem hagyhatjuk kihasználatlanul.

A kora délután becserkészett Jesoló egy tiszta és barátságos szállodával várt minket.
A szálloda saját tengerparti stranddal rendelkezett, ahol két napig csak napoztunk, napoztunk és napoztunk, élveztük az ilyenkor csizmaszerte áradó napsütést és nem csináltunk semmit.
A tengerpartot itt is ellepték az olaszországi fürdőhelyek jellegzetes figurái az árusok, akiktől beszerezhetőek a neves márkák hamisított változatai, táskák, pénztárcák, napszemüvegek, ékszerek stb.

Szerda reggel indultunk Velencébe. Az út kb. másfél órát vett igénybe.
Velencében három órát tölthettünk, mivel estére már Comoban kellett lennünk.
Nem készültünk fel a velencei városnézésre, így elindultunk a tömeg után. Hangulatos hidakon, keskeny utcákon sétáltunk. A kis hidak melletti gondolák városnéző utakra csábítottak a Canal Grandén. Borsos ára miatt mi ezt nem próbáltuk ki.
Az utcai árusok karneváli maszkokat, muránói üveg ékszereket, gyümölcsöt árultak. A Szent Márk térbe – mint azt az olvasó már tudja – nem botlottunk bele, de majd legközelebb.
Velencétől Comoig négy órát autóztunk.


Másnap a Comoi Tó környékét térképeztük fel. Az első látnivaló a Villa Olmo, ami a helyi múzeumnak ad otthont. A következő látnivaló a Villa Carlotta a gyönyörű kertjéről nevezetes.

Belaggio és Menaggio két híres városka a tó partján. A két város között komp közlekedik, amely 10 perc alatt teszi meg az utat. A két városkában hangulatos szállodákra, éttermekre, kávézókra bukkanhatunk a kis utcákban, ahol a helyi iparosok, kereskedők táska és ruhaboltjai is megtalálhatóak.
Belaggio-ban megkóstoltuk a fagylaltot.
Tudjuk, hogy Olaszországban milyen finom a fagylalt, de az ember mindannyiszor rácsodálkozik. Sokkal nagyobb adagot kapunk, mint itthon és az íze utolérhetetlen.

A Comoi tó környékén ilyentájt a levegő reggel kissé párás, de aztán hétágra süt a nap. Változatos a növényzet, a tavat körülölelő hegyek nyugalmat árasztanak.
Comoban nyüzsögni mindennap a város főterén lehet, ahol utcai árusok, koncertek szórakoztatják az odalátogatókat. Nyüzsöghetnénket csütörtökön és vasárnap a piacon élhetjük ki, ahol minden kapható, ami szemnek, szájnak ingere.

Ha már a közelben voltunk nem hagyhattuk ki Bergamo-t és Milánót sem. Bergamo két részből áll, a felső városból (Cittá alta) és az alsó városból (Cittá bassa). A Cittá alta a régi városközpont, hasonlít a Budai várnegyedhez. Itt található a legtöbb nevezetesség, mint a középkori San Michele al Pozzo templom vagy Colleoni-kápolna könyvtár. Milánóban nagy előny, hogy a nevezetes látnivalók a történelmi városközpontba koncentrálódnak, így gyalogosan vettük nyakunkba a várost.

A dóm, amely Milánó központi terén áll, kihagyhatatlan látnivaló, de én mégis kihagytam (párom szolidáris volt velem) mivel öltözékemet a szigorú kerberosz nem ítélte megfelelőnek, túl lengének találta. Így a dóm tetejéről elénk táruló páratlan kilátással vigasztalódtam, a város alattam hevert.

A főteret és a Milánói Scala-t a Vittorio Emanuele Galéria köti össze. Ez a fedett sétáló utca a leghíresebb divatházak boltjaival van tele. Milánó szalonjának is nevezik az elegáns üzletek miatt.

Az operaház külső megjelenése nem vetekedhet a mi operaházunkéval, engem inkább egy körúti bérházra emlékeztetett, mint egy operaházra. Viszont az világhírén mit sem változtat. Egy operaház lehet világhírű, mert építészeti remekmű, ilyen a Sydney operaház, és lehet az  ott elhangzó operaelőadások színvonala miatt.

Olaszország gyönyörű, az olasz férfiak jóvágásúak, bámulatosan ügyesen motoroznak, és párommal a Scala előtt megbeszéltük, hogy ősszel elmegyünk a Magyar Operába.

Mi jár a fejedben?

how to get good at writing essays visual analysis essay papers for sale college essay paper help business writing services philosophy papers