2008. 07. 07. Szabad hétfő

Mit kezdjen az ember lánya a szabadnapjával, ha az eredeti tervei befuccsoltak. Feleségem felhívta a főnökét és érdeklődött, hogy menjen-e be mégis dolgozni. Abban maradtak, hogy ha nagyon szükséges valamiért, akkor behívja. Végül a főnök úr csak kétszer hívta telefonon a nap folyamán. Cukkoltam is Katát, hogy lehet, hogy most rájön, egyedül is boldogul, és fuccs az állásnak.
Éltük tehát egy átlagos család átlagos hétvégi napját hétfőn. Kata főzött tejszínes-gombás csirkét ebédre, amihez én szereztem be az alapanyagokat. A gyerekek meg mindent megtettek azért, hogy kihozzanak a sodromból, de ez csak estére sikerült nekik úgy istenigazából. Ráadásul mindezt úgy tették, hogy nem tettek semmi igazán dühítőt, csak Vera állandóan idétlenkedett, meg kiráncigálta Gergő alól a lábat, Gergő meg foltot harapott Vera hátára és nyűglődött. Máskor eléggé nyugodt légkör uralkodik nálunk és a zajszint is teljesen elfogadható, de ma…
Pedig jól indult a nap. Vera reggel megmérte a lázát, és megkönnyebbülve közölte velünk, hogy 4 méter, tehát meggyógyult. Valóban nem volt láza és később sem ment fel egész nap, Istennek hála.
Még pizsamásan készítettünk egy befőttes üvegből csigakváriumot a tegnap szermányolt vizicsigáknak. Három csigát ünnepélyesen feláldoztunk Tekinek, ekkor vettük észre, hogy olyan csigákat kaptunk, amiknek kis ajtócska van a házuk bejáratán, így amikor Teki be akarta őket kapni, behúzódtak a házukba, és magukra csukták az ajtót. Teki próbálta őket lenyelni házastul, de nem sok eredménnyel. Jók lesznek azért, majd takarítják a teknőslakot.
Reggelinél Kata elmesélte, hogy amikor tegnap elém jöttek a székesegyházhoz, Vera mondott egy aranyköpést. Végignézett az édesanyján és megállapította:
- Te is szoknyában vagy, meg én is szoknyában vagyok, biztos fogunk tetszeni apának.
Tetszettek is.
Egyébként ma délelőtt Vera megint erőteljesen felhozta a kutya témát. Ismét én voltam a szerepjátékban Vera és kaptam “apától” egy kiskutyát. Akkor még volt türelmem újra végigjátszani mindent ugyanúgy, mint legutóbb. Később Vera elviharzott, én leültem egy kicsit a számítógép elé, ott hallottam, ahogy Kati faggatja Verát:
- Vera, mit csinálsz Gergővel? – Vera illedelmesen válaszolt:
- Varázsolom, hogy kutya legyen.
Csak azt tudnám, miért kellett ehhez Gergőnek vinnyognia. Mindenesetre hamarosan feltűnt Vera, egy derékra kötött madzagon vezetve Gergőt. Valahogy az volt az érzésem, hogy a fiam később nem nagyon fogja kedvelni a kutyákat.
Máskülönben a délelőtt hármunknak kellemes semmittevéssel telt, Kati próbált rendet rakni a ruhásszekrényekben és főzött. Az ebédet édesapáméktól kapott gulyáslevessel egészítettük ki, ebből Vera evett néhány húscafatot, de amikor a levét megkóstolta, legörbült szájjal közölte, hogy:
- Érzem a saját nyelvemen, hogy csípős. – Nem is evett belőle többet.
Gergő viszont nagy étvággyal látott neki. Napok óta ez volt az első leves, amiből evett egy jót. Úgy látszik, a fűszeres ételeket szereti. Azért arra gondosan ügyelt, hogy csak lé és krumpli kerüljön a szájába. Ha véletlenül bekapott egy húsdarabot, azt kiköpte.
Délután Gergő aludt egy kicsit, én is, Vera pedig rajzolgatott. Ismét készített egy családképet. A pszichológusoknak kész aranybánya lenne. Anya fejét hatalmas nagyra rajzolta és sárgára. A többi szereplőt nem színezte ki. Gergőt rácsos ágyba rajzolta, magát pedig nem rajzolta oda. Kérdeztük, hogy miért nem. Azt válaszolta, hogy ő most épp a konyhában mosogat. Aztán lerajzolta magát is a rajzra, természetesen mosogatás közben. Egyébként mosogatógéppel mosogatunk. Vera néha segít kipakolni a tiszta edényeket, meg ő teszi be a gépbe a tablettát és ő nyomja meg olyakor az indító gombot. Általában azért akkor mosogatunk, amikor a gyerekek nincsenek a közelben. A segítségük nélkül kicsit hamarabb végzünk. Legtöbb esetben Kata lefoglalja őket, amíg bepakolom-kipakolom a gépet.
Délután autókáztunk egyet. Vettünk extra adag pelenkát a nagykertől, megvettük a múlt héten rendelt gumikat, majd kimentünk a jubileumi játszótérre. Rengeteg ember volt kint. Egy főiskolai évfolyamtársammal is összefutottam még a mérnök-informatikus szakról. Ő is hozta a csemetéjét. Kedvesen meg is jegyezte, hogy jól elhíztam. Én meg gondoltam magamban, hogy viszont a feleségem soványabb, mint az övé, úgyhogy összességében jól állok.
Egyébként itt végre levezethették a gyerkőcök a fölös energiáikat. Sajnos sérülés nélkül nem úsztuk meg. Vera lecsúszott a hintáról és lehorzsolódott a lába. Szerencsére kapaszkodott rendesen, így a fejét nem ütötte meg. Este ragasztottunk rá sebtapaszt, aminek szerintem semmi értelme nincs, de őt megnyugtatta.
Egyébként Veronka mindenkivel kedvesen elbeszélgetett. Egy debella unszimpatikus kislány épp a képébe tüsszentett, de Vera derűsen jó egészséget kívánt neki. A debella válaszra sem méltatta, ment másokat is letüsszögni. A szeme egyébként egész természetellenes volt. Lehet, hogy nem is kislány volt, hanem egy mikroszkópikus méretű, idegenek által tervezett űrhajó, amit az idegenek arra terveztek, hogy szétszórja parazita utódaikat a Földön.
Egy másik kislánnyal is próbált Veronka barátkozni. Ő a mérleghintán ült magában. Vera megkérdezte tőle, hogy miért szomorkodik. Még libikókázott is vele, de a kislány nem beszélt hozzá.
Néhány játékról úgy kellett Verát lebeszélni. Hiába van kiírva, hogy csak hat éven felüliek használhatják őket, és hiába értené ezt meg leánykám, ha egyes szülők hagyják rajta játszani gyermekeiket. Egy “nemtudomhogyhívják” játékra, amin tarzani liánugrásokat lehetett utánozni, azt mondtam Verának, hogy azt én sem merném kipróbálni, ő azonban figyelmeztetett rá, hogy nem vagyunk egy súlycsoportban:
- Persze, mert tönkremenne alattad. Túl nagy vagy.
Közben viharfelhők gyűltek az égen, gyorsan autóba ugrottunk és pont hazaértünk a vihar előtt. Azóta azt hallom a hírekben, hogy egész Magyarországon nagy pusztításokat végzett a villámlás a heves eső és a szél.
Gergő ma is sokat lépett előre a beszédtanulásban. Kata tartott neki egy ropit és kérte tőle:
- Mondd azt, hogy kérek szépen ropit! Kata persze csak poénkodott, de Gergő komolyan vette a feladatot, és mondta is:
- Bá da bé dé.
Ezt a megoldást is elfogadtuk.

 

Mi jár a fejedben?

homework and assignment help study help argumentative essay help essay report writing college essay writing service reviews