Szülői értekezleten voltunk…

… az Állatkertben!

Október 4. az Állatok világnapja, mely jeles naphoz kapcsolódóan a Fővárosi Állat- és Növénykert minden évben színes eseményekkel várja az érdeklődőket. Idén október 2. és 9. között az Állatünnep Fesztivál számos érdekes programja invitálja a kicsiket és a nagyokat (részletek: http://www.zoobudapest.com).

Ezen programsorozat része volt a vasárnap megrendezett Nevelőszülők Napja, az állatkerti nevelőszülők őszi találkozója.

Férjemmel lázasan készülődtünk a nagy napon. A készülődés lassacskán rohanásba csapott át, mert nálunk a kardinális kérdések és eszmecserék a reggelinél zajlanak, és így hiába reggeliztünk vasárnaphoz képest korábban, a végén egymást lökdösve iparkodtunk összekapni magunkat s elindulni. Mert hát ki hallott olyat, hogy amikor fontos jelenése van ember fiának/lányának, és várják a kis pártfogoltjai, elkésik …

Éppen időben érkeztünk az Állatkerthez, ahol a pénztárnál kígyózó sorokban várták a látogatók, hogy beljebb kerülhessenek. Bezzeg a büszke nevelőszülők!!! Mi az örökbefogadáskor megkapjuk a meghívónkat, amelyet ajánlatos nem otthon hagyni, így sorban állás nélkül bejuthattunk a kapun. Éppen a főigazgató, prof. dr. Persányi Miklós megnyitójára érkeztünk, majd megkaptuk az ajándékunkat, és megvásároltuk a tombolánkat. Ezek után komoly dilemmával szembesültünk: merre tovább? Hamarosan kezdődött a szakvezetéses állatkerti séta. Bemutatták a vezetőket, de hát ez volt a bőség zavara: a nagyvadakat nézzük meg, a mérgesházat vagy az ausztrál házat?

Tekintettel arra, hogy sok éve vagyunk örökbefogadók, nevelőszülők, már sok szakvezetésben volt részünk, így azt választottuk, ahol eddig még nem jártunk: megtekintettük az Akváriumot, mégpedig a kulisszák mögötti részt! Igazán érdekes és lenyűgöző volt ebből a perspektívából megismerni a vízivilágot. Keskeny, szűk folyosókon kanyarogva próbáltuk vezetőnk, Gubacsi Tibor segítségével beazonosítani, éppen hol is járunk.

Tibor érezhető büszkeséggel, és nagyon szakszerűen mutatta meg birodalmát egy olyan laikus számára is, mint én. Én nem vagyok akvarista típus, azt tudom, tetszik a tenger élővilága, léteznek benne szép és kevésbé tetszetős élőlények (elnézést ezért a szubjektív megjegyzésért de például egy sziklahalat inkább érdekesnek, mint szépnek látok).

Nagy sziklahal

Utunk során megismerkedhettünk a különböző óceánok és tengerek élővilágával (nem csak a halakkal, hanem növényekkel is) “hátulnézetben”, majd a vezetéses séta után “elölnézetben” is megnéztük, amit korábban a színfalak mögött láthattunk. Igazán nagy élmény volt, és meglepetésemre sikerült is beazonosítanunk a terepet (persze ebben nagy segítségünkre voltak a halak).

A séta során élmények tódultak fel bennem, amikor is életemben először és eddig egyszer, volt szerencsém snorkellel megcsodálni az Indiai-óceán élővilágát.

Indiai-óceán

Nagyszerű volt itthon ismét viszontlátni az ott látott halak egyikét-másikát.

Sajnos, az etetési időn már túl voltunk, így csak jóllakott halakkal találkoztunk sétánk során, az egyik medencénél megállapítva: szerencsénkre!

Itt ugyanis cápák (bambuszcápa) úszkáltak és egyikük annyira kíváncsi volt, hogy feljött a víz tetejére, itt-ott ki is dugta az orrát. Azt nem tudtam eldönteni, hogy fiú lévén csak nekünk, lány látogatóknak akart tetszelegni, vagy éppen nem volt elégedett a reggelijével és egy kis utánpótlásra vágyott.

“A cápa”

Ez legalább akkora dilemma volt számomra, mint az indiai-óceáni tartózkodásunk során, amikor a férjem a parttól jó pár száz méterre beúszott korallokat nézni, és miután eltűnt a szemem elől – és elég sokáig nem is került elő -, bementem utána az óceánba.

Már jócskán bent jártam (a víz a parttól 100 m-re is csak térdig ért), de ekkor történt a nagy találkozásom egy cápával (na jó, cápácskával), de én annyira megrémültem, hogy még sikítani sem tudtam, csak hátra arcot vágtam és szinte a vízen járva rohantam ki a biztonságot nyújtó partra. Amikor férjem röviddel a történtek után előkerült a vízből, meglepetten nézett, mi történt velem, mitől remegek, mint a nyárfalevél.

Elmeséltem a történetemet, mire legnagyobb döbbenetemre egy jót kacagott rajtam, majd mikor szóhoz bírt jutni a nevetéstől, megjegyezte, de hiszen ez csak macskacápa volt, amely köztudottan növényevő! Mivel hangom alig volt a történtek után, csak annyit tudtam kérdezni: És a cápa is tudja, hogy csak növényt szabad ennie? Mondjam vagy kitalálják, milyen választ kaptam az én drága jó uramtól?

Hát, akkor én ott ezzel le is zártam magamban a történetet.

De mi derült ki ma, amikor a férjem elolvasta az írásomat? Amikor ehhez a részhez ért az olvasáskor, behívott a szobába, és mondta, azonnal javítsam ki, ne írjak le butaságot. Kérdeztem, milyen butaságot? Hát azt, hogy a macskacápa növényevő, mondta hahotázva. Én meg csak álltam értetlenül, de hiszen te mondtad, hogy az, válaszoltam. Még nagyobb nevetésben tört ki, majd elárulta, azt ott csak azért mondta, hogy megnyugodjak. Na, én igazán most lettem rosszul. Még ennyi év távlatából, ahogy jobban belegondoltam abba, hogy az a cápa akivel én akkor az óceánban találkoztam nem növényevő…kivert a víz. Ennek a fele sem tréfa, és hogy utánajárjak, most végül is mi az igazság, a számítógép keresőprogramjába beírtam: macskacápa. Az első oldalon a táplálkozásával kapcsolatosan mit írnak? A tengerfenéken apró rákokra, halakra vadászik! Tehát tényleg nem növényekkel táplálkozik…

Még jó, hogy ezt akkor nem árulta el a férjem, mert ahogy magamat ismerem, többet nem mentem volna be az óceánba. Hát, ennyit az én akvarisztikai felkészültségemről.

Ennyi személyes kitérő után folytassuk a sétánkat az állatkerti Akváriumban.

Az Akvárium – tematikáját és kialakítását tekintve egyaránt – szorosan kapcsolódik a Pálmaházhoz. A látogatók ugyanis nem csak a Nagy-tó felé eső bejáraton át, hanem a Pálmaház egyik oldalszárnyában kialakított csigalépcsőn keresztül is megközelíthetik az Akváriumot. Így a “trópusi esőerdőből egyből a korallszirti életközösség világába csöppenünk, vagyis éppen olyan élőhelyet láthatunk, amely összetettségét és fajgazdagságát tekintve a trópusi esőerdők “tengeri megfelelőjének” számít.

Az Indiai- és a Csendes-óceán, illetve a két óceán közötti kisebb tengerrészek élővilágán kívül a Vörös-tenger lakói közül is számos fajt tekinthet meg a nagyközönség, de akadnak az Akváriumban földközi-tengeri fajok is.

Az Akváriumban mintegy kétszáz különféle fajt, ezen kívül élő- és mesterséges korallokat, medúzákat is láthatnak a látogatók.

Apropó medúza. Amint a színfalak mögött sétálgattunk, láthattuk a medúzák üzemi konyháját is, ahol csemegéjük, az apró rákocskákból álló koktélt készítik:

Vezetőnk azt is elmondta, hogy az apró medúzákat eleinte egyenként (!) kell etetni, míg a nagyobbaknak egy csövön keresztül vezetik be a táplálékot.

A medúzának lételeme az áramlás, így a medencében is állandó áramlás alatt van a vizük.

Medúzák, ahonnan mi láttuk

Itt jegyzem meg, hogy az Akvárium több, sok ezer literes medencéit nagyon komoly szűrő- és vízforgató berendezések látják el vízzel. Az egyik helyiségben Vörös-tengeri sót is láttunk, ezt teszik bele a vízbe, hogy az állatok még inkább a természetes élőhelyükhöz leginkább hasonlító közegben élhessenek.

Sétánk során több helyiségben is láttunk búvárruhákat. Mint azt Tibor elmondta, az akváriumok takarítását a medencén belülről végzik, ehhez kellenek a ruhák. Van, hogy snorkellel merülnek a víz alá, de van, hogy mélyebbre kell menniük, ekkor egy oxigénnel teli palackból vezetett cső segítségével látják el őket levegővel (nem palackkal merülnek).

Az egyik akváriumban találkozhattam az egyik kedvenc halammal is, amit a rajzfilm után én csak Nemonak hívok (tisztességes nevén bohóchal).

Bohóchal (alias Nemo)

Érdekes volt még a mérgező tűzhalak látványa. Messziről szépek, viszont nem ajánlatos közelebbi ismeretségbe kerülni velük.

A Tűzhal és a cápa

A murénák (a karcsú testű ragadozók) is megmutatták magukat. Több fajt is láthattunk a medencében: a leopárd- és a kockás murénát, akik nem voltak szégyenlősek és megmutatták magukat.

Leopárd mintás és zebracsíkos muréna

Nem úgy, mint társuk, aki a sziklák mögül gyanakodva szemlélt bennünket (alig vettük észre, szinte csak a szeme hívta fel a figyelmünket), de ekkor Tibor segítségével, szegényeket becsapva, előcsalogattuk őket (az áramoltatást kikapcsolva a murénák azt hitték, hamit kapnak – normális esetben ez így történik, most viszont csak a kíváncsiskodó látogatók kedvéért csalogatta elő őket). Hát, igen. Nem szép dolog ez tőlünk, emberektől, hogy néha önös érdekből becsapjuk szegény állatokat, de ha már ott voltunk… És így a félős muréna is előjött rejtekhelyéről:

 

 

 

 

 

 

 

 

Vasárnapig én még nem láttam élőben makrélát. Önök? Aki még nem, annak megmutatom, így néz ki, de ha így nem ismerik fel a mellékelt kép bizonyára segítség lesz a beazonosításhoz:

A halakon kívül persze további tengeri állatcsoportok képviselői is szerepelnek a gyűjteményben. Többféle tengeri ízeltlábú (elsősorban rákok, illetve tengeri pók), tengeri uborka, viaszrózsa, tengeri csillag és korall tanúskodik arról, hogy milyen sokféle élőlény lakja a tengereket.

Amint befejeződött a színfalak mögötti sétánk, a másik oldalról (ahová a látogatók is bemehetnek) megnéztük a látottakat.

Ekkor olvastam a murénákról egy-két érdekességet, amelyet most megosztok Önökkel:

Például, itt tudtam meg, hogy a murénák szeretik az antik amforákat. Na, nem úgy, ahogy mi emberek, hanem előszeretettel költöznek bele, mert az amforák kiváló búvóhelyek!

Aztán azt is megtudtam, hogy a császárkori Rómában a murénák ínyencségnek számítottak a gazdagok körében! Általában sülve, mártással fogyasztották.

A murénákat a császári időkben kegyetlenkedésre is használták: Néró császár idejében az elítélteket összekötözve a murénák közé dobták. A következő információt csak erős idegzetű olvasóknak ajánlom: a bizarr kivégzési módot mai szemmel nézve még különösebbé teszi, hogy ezek az emberhússal etetett murénák sokkal keresettebbek voltak a nagyurak konyháján, mint a tengerből frissen kifogottak.

Tibornak hála, érdekes és nem mindennapi sétában volt részem vasárnap.

Számos érdekes információt hallottam vezetőnktől, aki, ha kell, villanyszerelő, szakács, búvár, (akvárium-)ablak-pucoló, (halivadék-)óvóbácsi és idegenvezető egy személyben, és aki harmadmagával gondoskodik ennek az egész vízibirodalomnak a működéséért.

Utunk végeztével még nagyobb csodálattal szemlélem ezek után a tenger csodálatos világát, és még jobban vágyom rá, hogy ne kelljen még 30 évet várnom az újabb személyes élmények begyűjtésére…

A szakvezetéses séta után kezdődött a szülői értekezlet, ahol a gondozók először általánosságban meséltek az állatokról, majd a “szülői” kérdésekre feleltek. Nekünk egy szurikátánk van, Mofli, akit személyesen nem tudott bemutatni a gondozó, mert szerencsére sokan vannak (pár évvel ezelőtt egy földomlás miatt szinte teljesen kipusztultak, de azóta ismét benépesítik az állatkert nekik fenntartott szegletét) és őket nem jelölik meg, mint pl. a pingvineket, de láthattuk az egyik családot. Amikor a kifutójukhoz értünk egy őrszem volt csak jelen, de aztán a leleményes kísérőnk elment lisztkukacért, amely kedvenc csemegéjük a szurikátáknak, ezzel sikerült előcsalogatni még egy pár családtagot. Azért az őrszem pozíció nem egy hálás feladat, mert amíg a többiek jóízűen falatoznak, nekik figyelniük kell, nehogy támadás érje a kis csapatot. Szerencsére ma csak egy szarka ólálkodott a környéken, de ő is ártalmatlannak bizonyult…

Miután meggyőződtünk róla, hogy kis pártfogoltunk jól érzi magát, sétáltunk még egy keveset a kellemes októberi napsütésben.

Az Állatkertben mint ahogy azt megszokhattuk, most is zajlanak a munkálatok. A napokban elkezdődött annak a távvezeték rendszernek a kiépítése, amelynek nyomán az állatházakat termálvízzel tudják majd fűteni. Természetesen a munkálatok ideje alatt nagy a ramazuri, de ügyelnek arra, hogy a látogatók minden létesítményhez hozzáférjenek.

A kijárat felé sétálva még meglátogattuk a mackókat, a makikat, majd a púpos tevét, végül a nagy tavat, ahol az állandóan éhes kacsák már nagyon várták a finom falatokat. Miután elfogyott az elemózsia is, mi is elfáradtunk, úgy döntöttünk, hazaindulunk.

Életképek

 

 

 

 

 

 

 

 

Mi jár a fejedben?

essay introduction help legitimate essay writing company writing an essay in english university essay writing buy papers for college