A munkavégzés ellátásához szükséges helyi utazási bérlet

2011. augusztus 22-én jelent meg az APEH portálon a munkavégzés ellátásához szükséges helyi bérlet juttatásáról szóló tájékoztató. Ebben kifejezetten azon magánszemélyek részére vásárolt helyi utazási bérletek személyi jövedelemadó törvény szerinti megítéléséről esik szó, akik azt munkavégzésük ellátásához kapcsolódóan kapják a munkáltatótól.

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 4. §-ának (2) bekezdése szerint „Bevétel a magánszemély által bármely jogcímen és bármely formában … mástól megszerzett vagyoni érték. Nem pénzben megszerzett bevételnek minősül különösen az utalvány … dolog, szolgáltatás, értékpapír, részesedés, forgalomképes vagy egyébként értékkel bíró jog; elengedett, átvállalt tartozás; a magánszemély helyett teljesített kiadás, befizetés; kamatkedvezmény; dolog, szolgáltatás személyes (magáncélú) ingyenes, vagy kedvezményes használata, igénybevétele. Nem keletkezik azonban bevétel valamely személy által a tevékenységében közreműködő magánszemély részére biztosított olyan dolog …  használatára, szolgáltatás (világítás, fűtés stb.) igénybevételére tekintettel, amelynek használata, igénybevétele a munkavégzés, a tevékenység ellátásának hatókörében, a tevékenység ellátásának feltételeként történik …, akkor sem, ha a dolog, a szolgáltatás személyes szükséglet kielégítésére is alkalmas, és a tevékenység hatókörében történő hasznosítás, használat, igénybevétel mellett egyébként az igénybevétel során nem zárható ki a magáncélú hasznosítás, használat, igénybevétel, kivéve, ha e törvény a hasznosítást, használatot, igénybevételt vagy annak lehetőségét adóztatható körülményként határozza meg.
Ezen bekezdés második mondata alapján az ingyenesen juttatott helyi utazási bérlet – még akkor is, ha az adott munkakör ellátásához szükséges – a személyi jövedelemadó alapját képezi, mivel a magánszemélynél az bevételnek számít.
A bekezdés harmadik mondata szerint azonban nem keletkezik bevétel olyan dolog használatára, szolgáltatás igénybevételére tekintettel, amelyet a munkáltató a tevékenységében közreműködő magánszemély (munkavállaló) részére a munkavégzés, a tevékenység ellátásának hatókörében, a tevékenység ellátásának feltételeként biztosít. Az APEH (NAV – Nemzeti Adó- és Vámhivatal) tájékoztatója szerint ez a rendelkezés irányadó abban az esetben is, ha a munkavállaló feladatának ellátására tekintettel történő hasznosítás, használat, igénybevétel mellett a szolgáltatás személyes szükséglet kielégítésére is alkalmas, és e mellett egyébként a magáncélú hasznosítás, használat, igénybevétel nem zárható ki.
A helyi bérlet biztosítása (pl: kézbesítők, szociális gondozók, postások, ellenőrök, védőnők esetében) a napi munkavégzés feltétele, így annak juttatása a tevékenység ellátásához biztosított dolognak tekinthető akkor – de csak akkor -, ha a munkavállaló napi gyakorisággal a munkáltató székhelyén, telephelyén kívül végzi a tevékenységét, és ez a munkaköri leírásából is egyértelműen kiderül. Ezekben az esetekben a munkáltató a munkavégzés ellátása érdekében biztosítja a helyi közlekedési bérletet.
Az ilyen és más hasonló munkakörben dolgozó személyek esetében a bérlet magáncélú hasznosítása sem elméletileg, sem gyakorlatilag nem zárható ki.
Az szja-törvény 71.§ (1) bekezdésének f) pontja szerint béren kívüli juttatásnak minősül a munkavállalónak a munkáltató nevére szóló számlával megvásárolt, kizárólag a munkavállaló helyi utazására szolgáló bérlet formájában juttatott jövedelme.
Az APEH tájékoztató szerint azonban a törvénynek ez a része az említett szituációkban nem alkalmazható, mivel a helyi bérlet juttatást (béren kívüli juttatást) a felek közötti jogviszony alapozza meg és az szja törvény nem a munkavégzéshez biztosított eszközön végzett magáncélú használatot rendeli adóztatni, hanem általában a magáncélú használatot.

Megítélésem szerint az „általában a magáncélú használat” a nagyobb halmaz, melynek része (kisebb halmaz, de teljes egészében a nagyobb halmaz része) a munkavégzéshez biztosított eszközön végzett magáncélú használat.

A tájékoztató szerint a fentebb leírtak alapján egymástól elválasztható a tevékenység hatókörében felmerülő bérlethasználat (kisebb halmaz) és a béren kívüli juttatásként személyes használatra biztosított bérlet (nagyobb halmaz) adókötelezettsége. Így a kisebb halmaz tekintetében figyelembe vehető az Szja törvény már említett 4. paragrafus (2) bekezdésének harmadik mondata, mely alapján mégsem keletkezik bevétel a munkakör ellátásához biztosított helyi utazási bérlet magáncélú igénybevétele esetén.
A fenti okok miatt – az APEH tájékoztató szerint – a helyi bérlet biztosítása azon munkavállalók esetében, akiknél ez a munkavégzéshez elengedhetetlen, dologi kiadásnak minősül és a kifizetőt személyi jövedelemadó kötelezettség nem terheli, valamint a munkavállalóknak a munkaidő végeztével a bérletet sem kell leadniuk.

Mi jár a fejedben?

pay someone to do your assignment writing custom essays writing dissertations homework for kids homeworkhelp