2008.07.02. Ördögűzés

A pokol legbitangabb ördögei versenyt rendeztek, hogy melyikük tud leginkább belebújni egy ártatlan gyermekbe. Az első két helyezett pont az én csöppségeimet találta meg.

Az első rossz ómen az volt, hogy Vera bekiabált nekem a vécébe: “Gergő késsel játszik.”. Aki ismer, tudja, hogy van néhány kényszeres szokásom: megkopogtatom a hűtő ajtaját, ha valaki az asztal szélére tesz tányért, akkor bentebb tolom, a mosogatóba teszem a késeket, akárhol találok egyet, az elküldendő borítékokat kinyitom lezárás után, hogy megnézzem, tényleg beléjük raktam-e a levelet. Nem csoda, hogy nem értem Mi a poén a Monk, a flúgos nyomozó című sorozatban, míg a feleségem jókat derül rajta. Amikor Vera bekiabált nekem a mellékhelyiségbe, teljesen nyugodtan végeztem tovább a dolgomat. Egy Almási mellett nem fordulhat elő, hogy a gyereknek véletlenül kés kerüljön a kezébe. Arra számítottam, hogy egy játék kést talált meg, de nem. Gergő valóban egy éles késsel hadonászott. Valahogy annyira kába lehettem tegnap éjjel, hogy a számítógépasztalon felejtettem egy dinnyehéjat, benne azzal a késsel, amivel a dinnyét felaprítottam. Finoman kicsavartam Gergő kezéből a „gyilkot” és a mosogatóba tettem. Komolyan nem értem, hogyan történhetett meg ez. Szerencsére nem történt semmi baj.

Úgy látszik, minden napnak megvan a maga karaktere, mert ez a mai továbbra sem akart javulni. Sajtos omlettet szerettem volna készíteni reggelire, de a sajtunk megpenészedett. Én még csak megettem volna, de a gyerekeknek nem adhattam, kidobtam a szemétbe. Helyette pirított sonkakatonákat kevertem a tojásba, de közben Gergő a lábaim közt kipakolta a konyhaszekrényt, terítve az edényeket a padlón, Vera meg azzal nyüstölt, hogy vegyem ki a muslicát az ivólevéből. Ahelyett, hogy örült volna, hogy hús is van benne… Végül egy kicsit odaégettem a rántottát, pedig ha egy ételt igen, akkor rántottát tudok készíteni.

Gergő így odaégetten is megette az eredményt, főleg ketchuppel, de Verának két csípős megjegyzése is volt rá. Először azt mondta, hogy nem tojás íze van, hanem mogyoró, később pedig azt, hogy olyan, mint a rágó. Ettől még igazán megehette volna, hiszen a mogyoró is finom, meg rágózni is szokott eléggé elítélhető módon. Azzal ideologizáljuk, hogy ugyan a rágó édesség, de nem hízik tőle és nem rontja a fogakat. Ha már rágó, legalább cukormentes.

Az is igaz, hogy Vera mihamarabb le szerette volna tudni a reggelit, mert megígértem neki, hogy reggeli után megyünk Pannikáékhoz. Amikor evés után a konyhában pakoltam, többször bejött nyaggatni:

- Mehetünk?

- Igen – mordultam rá -, tessék, menj!

- Nem akarok nélküled – mondta némi gondolkodás után.

- Akkor várd meg, míg elkészülünk Gergővel! – javasoltam. Ezután csendben volt indulásig. Addig pár rutinfeladatot elláttam. Tisztába tettem és felöltöztettem Gergőt, kiszórtam a ropit a cipőmből, meg ilyenek.

Végre elindultunk. Vera a szomszéd erkélyére mutogatott:

- Nézd, milyen szép muslicák!

Szépek vagy nem, engem a muslicák nem igazán vonzanak, de Vera csak erősködött, hogy nézzem, milyen szépek. Tényleg volt valami szép az erkélyen.

- Vera, nem a muskátlikra gondolsz véletlenül? – Azokra gondolt. Vannak ilyen szavak, amiket olykor összekever az ember. Én is néha azt találom mondani outdoor tréning helyett, hogy kirándulás.

Vera közben fájlalni kezdte a fogát. Nem tudtam vele mit kezdeni, de pont volt a számban egy mentolos rágó, ami jól kiegészíti, vagy tűrhető módon helyettesíti a reggeli fogmosást, ezt odaadtam neki. Már eléggé kirágtam belőle a mentolos ízt, amit Vera ki nem állhat, így nem köpte ki. Pár perc múlva jelentette, hogy elmúlt a fájdalom. Lehet, hogy csak placebo volt a rágó, de bevált. Mikor megunta rágni, Vera figurákat gyúrt a rágóból. Az egyik pont olyan lett, mint egy baromfi lábszárcsontja.

- Nézd – mutatta Vera -, csináltam egy elvágott kakasnyakat.

- Aztán hol láttál te olyat? – érdeklődtem kíváncsian.

- Ez csak a csontja – magyarázta -, megette a török császár.

Nem igaza van? Minek kínlódik az a török császár azzal a kiskakassal? Eszik egy jó kakaspörköltet, és még a gyémánt félkrajcár is megmarad.

Nagypapa szervize elé értünk. Kérdeztem Verától, hogy menjünk-e be.

- Ne – válaszolta határozottan.

- Pedig örülne.

- Nem baj – rázta a fejét Vera.

- Jó – cseleztem -, én bemegyek Gergővel, te meg várj meg itt!

Még fel sem értünk a lépcsőn, amikor Vera már a sarkamban volt:

- Én is bemegyek, majd ott pisilek.

Így is tett. Nagypapánál viszont nem sokat időzhettünk, mert címre kellett mennie. Átsétáltunk hát nővéremékhez, Zsuzsáékhoz, akiknek egy kislányuk van. Panni nyolc hónappal fiatalabb Veránál, de nem jár bölcsibe, ezért neki sokkal nagyobb élmény az, kisgyerekek jönnek hozzájuk látogatóba. Legalább hasonszőrűekkel lehet. Ebből szoktak bajok lenni, ugyanis ilyenkor annyira örülnek egymásnak a gyerekek, hogy túlpörgetik magukat, és úgy ugrándoznak, mint akikbe száz kisördög bújt bakkecske képében.

Zsuzsa épp ebédet főzött, ezért dédimama vigyázott Pannikára. Ahogy beléptünk, átvettem tőle a feladatot. Egy profi pedagógusnak három gyerek nem okozhat problémát… De okozott. Eleinte még csak-csak tudtam terelgetni, irányítani őket, de az ebéd végére úgy begerjedtek egymás mancogtatásába, hogy meg kellett kérjem Verát, vegye a szandálját és induljunk, hogy Gergőt otthon, nyugodt körülmények közt tudjuk lefektetni. Vera viszont megmakacsolta magát. Ellenkezni kezdett velem, nagyon szemtelen stílusban. Szóltam neki másodjára is, hogy vegye a szandált. Toporzékolt, hogy nem teszi. Figyelmeztettem, hogy tudja mi lesz, ha harmadjára is szólnom kell. Tovább folytatta, erre megmarkoltam a karját és rá akartam csapni a fenekére, de végül nem csaptam, mert már attól ordítani kezdett, hogy megfogtam. Ráadtam a szandált és kivittem Gergőstül. Egy félreeső helyen hagytam, hogy kiordítsa magát, aztán lehiggadt és magától jött oda hozzám bocsánatot kérni:

- Bocsánatot kérek! – mondta, majd a kezét nyújtotta, mint a templomban, amikor békességet kívánunk egymásnak. – Béke?

- Béke – fogtam kezet vele -, nem haragszom rád, de ígérd meg, hogy ezentúl szót fogadsz!

Megígérte és estig úgy is tett. Szépen jött mellettem hazáig, úttesten megfogta a kezem, megvárta, míg zöldre vált a lámpa. Otthon letettük Gergőt aludni. Nagyon kimerült volt, délután négyig aludt. Vera viszont pont akkor aludt el, amikor Gergő felébredt, addig játszott, pihent. Egy paplanból házat készítettünk magunknak és abban bujkáltunk.

Gergő nagyon nyűgösen ébredt. Egy ideig megnyugtattam egy fogkrémes tubussal, de ezt el kellett vennem, amikor elkezdte kiszívni a tartalmát. Aztán adhattam bármit a kezébe, semmi nem volt jó. Végül néhány magozott meggynek örült meg annyira, hogy abbahagyta az ordítást. A meggy levét akkurátusan beledörzsölgette pólójába, amit ebéd után Zsuzsától kaptunk kölcsön, mert Gergő fiú nagyon összemaszatolta az ingecskéjét. Állítólag a meggyfoltot ki lehet szedni valahogy, de szerintem egyszerűbb, ha az egész pólót meggylébe áztatjuk, akkor is szép színe lesz.

Kati ma viszonylag hamar hazaért, de Vera vele is feleselt, többször elismételte, amit Kata mondott neki, és nem hallgatott a szép szóra, sőt a hangos szóra sem. Felemeltem a kezem. Erre már “hallgatott”. Szerencsére nem kellett rácsapnom. Havonta kb. egyszer van ilyen napja, remélem, most jó ideig nem kell vele szemben érvényesítenem apai fölényemet. Főként a hét végétől és a jövő héttől félek, amikor én is feszült leszek, mert Egerben leszünk és engem az utazás, meg az – akár részint – idegen környezet feszélyez. Most meg ott lesz még 15 gyerek is… Hajjaj.

Vacsorára maradékokat ettünk, ill. Kata meglepett minket egy kis salátával, amit ő állított össze az egyik üzletben. Nem gondoltam, hogy asszonykám ennyi közös év után még meg tud lepni, de produkált nekem egy különleges ételt a szakácskönyvembe. Káposztát, répát, zöldborsót, paradicsomot és sárgadinnyét kevert össze és az egészet leöntötte fokhagymás mártással. A gyerekek nem igazán értékelték a fokhagymás sárgadinnyét. Én sem.

Gergőnek megint van újabb tudománya. Be tudja dugni a fürdőkád dugóját a lefolyóba. Ezt tegnap vettük először észre, de a ma esti fürdetésnél is produkálta.

 

Mi jár a fejedben?

where can you find someone to write a paper for you essay on addiction order cheap essay write my ad analysis somebody do my homework for me