Behajthatatlan követelés, értékvesztés és a társasági adó alapja

Az értékvesztés elszámolása, a behajthatatlan követelés leírása és annak társasági adóalapra való hatása (mikor kell adóalap-növelő tételként figyelembe venni a leírt követelést?) gyakran bizonytalanságra ad okot a számvitellel, adózással foglalkozók körében. A teljesség igénye nélkül a szabályozás legfontosabb elemei az alábbiakban kerülnek bemutatásra.

Az értékvesztés elszámolására a számviteli törvény szerinti óvatosság elve (a tárgyévi eredmény meghatározása során az értékvesztés elszámolásával figyelembe kell venni az előrelátható kockázatot és feltételezhető veszteséget), illetve a számviteli törvény  55. paragrafus (1) bekezdésének előírása miatt van szükség: „a vevő, az adós minősítése alapján az üzleti év mérlegfordulónapján fennálló és a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg nem rendezett követelésnél … értékvesztést kell elszámolni … a követelés könyv szerinti értéke és a követelés várhatóan megtérülő összege közötti – veszteségjellegű – különbözet összegében, ha ez a különbözet tartósnak mutatkozik és jelentős összegű.”

Azaz értékvesztés elszámolására akkor kerül sor, ha a követelést nem minősítjük behajthatatlannak, azonban annak beérkezése már nem vehető bizonyosra. Ebben az esetben a követelést nem írjuk le (a behajtásra teszünk még intézkedéseket), de számítunk arra, hogy a követelés csak részben térül meg. Ebből adódóan értékvesztést kell elszámolnunk az adott követelésre.

Az értékvesztés számviteli elszámolása csökkenti az adózás előtti eredményt. A társasági adótörvény azonban az elszámolt értékvesztést az adóalap megállapításánál nem ismeri el érvényesíthető ráfordításként, így az elszámolt értékvesztés összege minden esetben társasági adóalapot növelő tétel.

Amikor már biztosak vagyunk benne, hogy a követelés nem fog megtérülni, akkor a követelés még nyilvántartott összegét (a korábban elszámolt értékvesztéssel csökkentett összeg, ha volt értékvesztés elszámolva, egyébként a követelés eredeti összege) ráfordításként elszámoljuk, ezáltal ismét csökken az adózás előtti eredmény.

A számviteli törvény szerint a behajthatatlan követelés fogalma az alábbiak szerint értendő:

Behajthatatlan követelés: az a követelés,
a) amelyre az adós ellen vezetett végrehajtás során nincs fedezet, vagy a talált fedezet a követelést csak részben fedezi,
b) amelyet a hitelező a csődeljárás, a felszámolási eljárás, az önkormányzatok adósságrendezési eljárása során egyezségi megállapodás keretében elengedett,
c) amelyre a felszámoló által adott írásbeli igazolás (nyilatkozat) szerint nincs fedezet,
d) amelyre a felszámolás, az adósságrendezési eljárás befejezésekor a vagyonfelosztási javaslat szerinti értékben átvett eszköz nem nyújt fedezetet,
e) amelyet eredményesen nem lehet érvényesíteni, amelynél az adós nem lelhető fel,
f) amelyet bíróság előtt érvényesíteni nem lehet,
g) amely a hatályos jogszabályok alapján elévült.

A Társasági adóról és osztalékadóról szóló törvény szerint a behajthatatlan követelés fogalma a számviteli törvény behajthatatlan követelésén alapszik, de kiveszi abból az f) és g) pontot (bíróság előtt nem érvényesíthető és elévült követelés), valamint kibővíti az éven belül ki nem egyenlített követelés 20 százalékával.

A bíróság előtt nem érvényesíthető és elévült követelés miatt elszámolt ráfordítás minden esetben növeli az adóalapot a Tao tv. 8. § (1) bekezdés d) pontja és a 3. sz. melléklet 10. pontja alapján:

Ezt akkor is alkalmazni kell, ha a bíróság előtt nem érvényesíthető vagy elévült követelést értékesítik.

Az adózás előtti eredmény megállapítása után társasági adóalap növelő tételként tehát csak a bíróság előtt nem érvényesíthető vagy elévült követelést, illetve behajthatatlannak nem minősülő követelést kell figyelembe venni. A Tao. törvény szerint behajthatatlannak minősülő követelés leírása az adóalapot nem növeli.

A követelés leírásának elszámolása kapcsán társasági adóalap csökkentésére is lehetőség van akkor, ha a követelés kisebb összegben van nyilvántartva, mint abból a behajthatatlanná vált rész. Ez akkor következhet be, ha a követelésre korábban értékvesztés került elszámolásra, s ezen elszámolt értékvesztés összegével az adóalap korábban már megnövelésre került. Az adóalap csökkentésére ilyen esetben maximum a nyilvántartott értékvesztés összegéig kerülhet sor, ezáltal a korábban ráfordításként elszámolt, de adóalap növelő tételként figyelembe vett összegek is érvényesítésre kerülnek a társasági adó alapnál.

fotó: http://www.flickr.com/photos/427/2255670331/sizes/m/in/photostream/

Mi jár a fejedben?