A jövő a MIÉNK!

Mostanában sokszor terítékre vetem a Nőt! Pontosabban, magát a női nemet. Ennek egyetlen oka, hogy szerény baráti társaságomban, gyakran beszédtéma, mint a kérdések kifogyhatatlan tárháza.
Nem csoda, hisz valóban érdekes lények vagyunk, és felettébb megkérdőjelezhetők. Ahányan csak élünk, annyi félék vagyunk, mégis a férfiak egységesen szeszélyesnek, és kiismerhetetlennek tartanak minket. És ez még a jobbik kritika.
Mióta világ a világ, a férfiak elvárása a nőkkel szemben mindig ugyan az volt. Szüljön az asszony gyerekeket, főzzön, takarítson, lássa el a családot, nem utolsó sorban értse meg a férfi fáradságát, áldozatos munkáját! Ugyan ez a mai szöveg is. Évszázadok alatt semmi változás. Sőt, ha hátrébb tekintek, évezredek óta!
A fiatal leányok tették a kötelességüket, férjhez mentek. Sokszor beleegyezésük nélkül is létrejött a frigy, ami a sírig tartott. Gyerekeket szültek, ellátták a háztartást, és ahogy régen mondták: „nagy volt a kötényük” Nem voltak válások, se igények, se női egyenjogúság, nem panaszkodtak, nem voltak kérdéseik, sem véleményük. Másodrendű lényként élték le egész életüket, meghajolva a család, és ami a legfontosabb, a családfő előtt. És ma?
Hát sok mindent mondhatunk a mai XXI. századi csajokról, de azt hogy ennyire befelé fordulnának, és meghajolnának, azt semmiképp. Rengeteg a válás, helyenként a nő az úr a családban, egyszerre több állást vállalnak, Szavazati joguk van, Dolgoznak, tanulnak, szépítkeznek, önálló lakást tartanak, jó üzletasszonyok, karriert építenek, saját autójukkal furikáznak, költekeznek, kacérkodnak, intézkednek, és még sorolhatnám…..! Egyszóval önnálósultak. Függetlenítették magukat a férfiaktól. És ez egy férfiembernek maga a bukás, a kudarc. Hiszen akkor hol marad az ő szerepe? Esetleg korlátozódik egy polc felfúrásáig? Nem csodálom, hogy nem rajonganak a mai erőviszonyokért, hiszen trónbitorlók lettünk, olyan koronára vágyunk, ami évezredek óta az ő fejüket ékesíti.
Sokan közülük még próbálkoznak. Minden erejüket latba vetik a régi rend visszaállítása érdekében. Nem rettenek vissza a testi bántalmazástól, vagy ami még rosszabb a lelki terrortól. Szánalmas próbálkozás gyerekek. Lássuk be ütött az órátok fiúk, jobb lesz, ha belenyugodtok, mert minden egyes kétségbe esett próbálkozás arra sarkalja a nőt, hogy van miért a lábunkra állni, hisz féltek!
Akkor most vesézzük ki a dolgot. Mi volt az, ami öntudatára ébresztette a Nőt. Ezt a teljesen elbutult tehetetlen szerencsétlenséget.
Az én elképzelésem az, hogy minden nagyon jól alakult a férfi szempontjából nézve, kb. a II. világháború kezdetéig.
Az I. világháború sok áldozatot követelt. Így mikor kezdetét vette a II. világháború, nem volt elegendő férfi a gyártósorok mögé. Felszólították a nőket, vegyék ki részüket a hazafi szellemiségből, hagyják ott a háztartást, a gyermekeket vigyék a nagyszülőkhöz, és dolgozzanak. Szükség volt a kezekre, a termelést növelni kellett, a fegyvereket le kellett gyártani határidőre. Nem volt mese. Az asszonyok kiléptek szürke kis otthonaikból, újra felsorakoztak a férfiak parancsszavára, hisz férjeik, gyermekeik apjai harcoltak a fronton.
EZ VOLT AZ A LÉPÉS, AMIVEL MAGA A FÉRFI, ÉBRESZTETTE FEL A NŐBEN AZ ÖNTUDAT KAPCSOLÓJÁT!
A nők dolgoztak! Egyre többet és többet. A férfiak meg szegények hullottak, mint a legyek. Rengeteg lett csonka család, az özvegyek száma az egekbe szökött. Viszont! Volt keresőképes nő a családban. Sok esetben nem is egy. Az asszonyok meg tanulták munka mellett is vinni a háztartást, és gyermeket nevelni egyben. Megnyíltak az első állami óvodák, evvel is segítve a nőket. Az asszonyok egyedül is eltartották a gyermekeiket, a fiatal dolgozó lányok előtt pedig kibontakozott a paradicsom. Saját keresettel rendelkeztek. Senki sem szólhatott bele önálló kis életükbe. Vásároltak, partikra jártak, zenei estéken ismerkedtek, mindezt saját keresettel függetlenül.
A szerencsésebb házaspároknak, ahol a családfő túlélte a háborút és hazatért, szembetalálta magát egy teljesen újfajta családi modellel. Sokan megtartották ezt a felállást, hisz a pénzszerzés így megduplázódott, a nyereség több lett a családban, volt miből fizetni a nyaralásokat, és a taníttatást. Ma már teljesen természetes, hogy a nő dolgozik. Sőt sok esetben az apuka megy gyes-re, ha az anyukának jövedelmezőbb az állása. Ez lett a családi norma! A nő egyre jobban beélesedett. Egy személyben keresőképes szülő, oda adó feleség, nem utolsó sorban anya! És a férjek? Mennyit is fejlődtek ez alatt az idő alatt? Semmit! Ugyan ott tartanak, mint a negyvenes években. Dolgoznak.(Ha szerencsénk van!) Egy millimétert sem haladtak az elmúlt évtizedekben. A legnagyobb problémájuk az, hogy nem tudják felfogni, vagy ha fel is fogják, nem akarják elfogadni azt, hogy a nő az elmúlt évtizedek alatt olyan rohamos fejlődésnek indult, ami behozhatatlan a számukra.
Sok hibánk van, nem tagadom. De még több a pozitív oldalunk. Tudunk kedvesek, és simulékonyak lenni, odaadóak, hűek, figyelmesek, bátorítóak, érzelmesek. De ha valaki nem tudja a munkánkat, a megfeszített energiáinkat megbecsülni, azt egy kanál vízben képesek vagyunk megfojtani. Érdemes ránk odafigyelni, nem a mellünkre, nem a lábunkra, hanem Ránk! Jó lenne, ha a férfiak észrevennék, mennyi minden összpontosul bennünk. Talán jobban megértenének minket. Talán jobban megbecsülnének minket. Talán elfogadnák a modern kor szellemét, ami azt súgja a jövő a Miénk.

Maradok tisztelettel, Orosz Viktória Ágnes!

Hozzászólások

  1. Peti says:

    Nagyon jó írásnak tartom, de azért a menüpontnak (Nőkről nőknek) ismerete nélkül is ilyesmire lehet tippelni. Tehát! Ezért tökéletes cikk! Érdekes lenne egy Nőkről férfiaknak menüpont is. Persze “a jelenlévők midig kivételek” mondást most abszolút igaznak érezve és magamra vetítve mondom, hogy vannak olyan férfiak, akikre sok, a cikkben szereplő állítás még hízelgő is, de sokakra nem vonatkoztatható. Én oda sorolom magam, ahová akarom… hehehe…
    Tisztelettel megkérdezném, hogy miért van az, hogy némely szakmák elnőiesedtek, másoknál pedig ha nőt látunk (pl. kamionsofőr, katona, stb…), akkor nagyot nézünk. Ha jól emlékszem, nemrég nagy hír volt, hogy Magyarországon is van már női repülőpilóta!!! Hm…. Érdekes…. Sőt, a parlament sem bővelkedik nőkben… Nem azt mondom, hogy ez jól van így, csak feldobtam, mint téma…:)
    Szép napot!

  2. Orosz Viktória Ágnes says:

    Kedves Peti!
    Először is szeretnék egy fontos dolgot leszögezni.
    Semmilyen szakma nem nőiesedne el, ha a férfiaknak lenne olyan munkájuk, amivel annyit kereshetnének, amiből a gyerekeket és a családot el tudnák tartani. A környezetemben szinte nem is találok nőt, aki ne maradna otthon szívesen a gyerekekkel. Persze tisztában vagyunk azzal, hogy ez kivitelezhetetlen, legalábbis az átlagembereknek. Ilyen fizetések mellett nem is csoda, hogy mind két szülő dolgozik. Ha megfelelőek lennének a keresetek, nem lenne ennyire alacsony a születési arány, boldogabb, biztonságosabb, és teljesebb életet élhetnénk. Azt hiszem ezzel nem mondtam újat!
    Kamionsofőr, katona, pilóta? Szerintem rögzült a tudatalattinkban, ahogy Bud Spencer kinyitja a kamion ajtaját, majd résnyi szemeivel kémleli a parkoló melletti büfét. Nem tudunk ebbe a képbe beilleszteni egy nőt, aki törékeny kis testével, végigvezet több ezer km-et, unalmas autópályák során. Pedig van olyan nő is, aki éppenséggel nem valami törékeny alkat, a maga 100-120 kg-jával, és inkább sorolnánk a férfikategóriába. Ezzel szemben valóban vannak nők, akiket inspirál az a tudat, hogy valami olyat tudnak, mint a férfiak. Olyan sokrétű a természet. Van, akit úgy tett össze a teremtő, hogy szuper sofőr vagy pilóta, kiválóan érzi az autóját, vagy a gépe minden egyes cm-ét, és rengeteg kitartást, és éberséget kapott, ráadás mindezt női testestbe gyömöszölve. Ismertem olyan rendőrnőt, aki kézifékes fordulattal be tudott állni két parkoló autó közé. Gondolhatod, majd kiesett a szemük a suhancoknak, mikor azt látták, hogy egy szőke nő szál ki a kocsiból! 
    Parlament? Nos, ez az ág a politika, teljes embert kíván. Ha megfigyeled, vagy olyan nők vannak, bent akiknek már felnőttek a gyermekeik, vagy karrieristák, és még nincs nekik. Párhuzamban a családdal, kis gyerekekkel ez nem kivitelezhető. Génjeinkbe van kódolva a hovatartozás, tudjuk mi a természet rendje, a CSALÁDALAPÍTÁS. Ezért vagyunk ilyen kevesen a parlamentben, mert előbb választjuk az otthon melegét a gyermekeinkkel. Ellenben ha arra gondoltál, hogy még mindig a hátrányosabb helyzetben vagyunk,és azért nem vagyunk annyian a parlamentben, mert úgy sem érnénk el semmit, nos erre az a válaszom, hogy nem hiszem. Nekem legalább is teljesen mindegy milyen nemű az illető, aki az országot irányítja, csak lendüljön már előbbre a gazdaság, az ország helyzete.
    Záróban hozzátenném, ne felejtsük el, hogy minden férfias munkakőrnek beskatulyázott pályán, egy nőnek sokkal több igyekezet és kitartás kell, mint egy férfinak. Sok olyan szakma van, ami mostanság hiányt szenved munkaerőben. Sokat ezek közül a nők töltenek be, mert dolgozni kell. Különben nincs vacsora, ebéd, a gyerekeknek játék stb.…… és nem utolsó sorban nincs Nyugdíj.
    További szép napot Peti! :)

Mi jár a fejedben?

speech writing agencies homework history personnel management papers writing good reports case study writers