2008.06.19. Csapjunk a lecsóba!

Gergő reggeli szopija után a család együtt enni adott Tekinek, a teknősünknek. A kis páncélos eléggé ki lehetett éhezve, mert csak úgy kapkodta befelé a teknőstápszert. Ezen Gergő is jókat kacarászott, Vera is élvezte. Reggelire a gyermekek krokodilos gyerek-virslit kaptak. Ezt is nagypapáéktól kaptuk. Mi sohasem adnánk ki pénzt ilyesmire. A virsli egyébként gumiszerű volt. Gergő a többi virslit simán elmajszolja, ezt fel kellett szeletelnem neki. De aztán örömmel pakolgatta a szájába. Vera a virslije felénél közölte, hogy neki fáj a hasa. Mostanában gyakran panaszkodik hasfájásra. Ez egy kicsit aggaszt, de addig azt hiszem, nem vészes, amíg ez a hasfájás opcionális. Rögtön elmúlik, ha megemlítem, hogy akkor ma nem kap édességet, hogy pihentesse a hasát.
Anya közben elviharzott. Ma sajnos arra sem maradt ideje, hogy ruhát készítsen ki. Elmagyarázta ugyan, hogy a szekrényben hol milyen ruhát tart, de annyit sem jegyeztem meg, hogy melyik a Vera szekrénye. Benéztem a szekrényekbe, és kivettem néhány ruhadarabot, amit méretre is jónak láttam, meg időjáráshoz is alkalmasnak tűnt. Végül levettem néhány ruhát a ruhaszárítóról is. Ami ott van, azt nemrégiben hordta a gyerek, tehát biztos jó rá. (Később senki nem lett rosszul, mikor meglátta a gyerekeket, tehát gondolom elment az öltözékük.) Vera örömtől ragyogó arccal mutatta, hogy sikerült egyedül begombolnia a felsőjét. Persze össze-vissza  gombolta, de nagyon megdicsértem, hogy milyen ügyes, hiszen a gombolás egyáltalán nem könnyű dolog, finom kézmunka kell hozzá. Aztán mondtam neki, hogy egy kicsit még igazítok rajta, és gyakorlatilag újragomboltam.
Még ettünk egy kis cseresznyét. Gergőnek kimagoztam őket az egyik odvas fogammal. Közben a fiam kipakolta az edényeket a konyhaszekrényből. Egyet-kettőt a kezembe is adott.
Indulás előtt kicsit összevesztem Verával, mert úgy elpakolta a szandálját, hogy sehol sem találtam. Vera váltig állította, hogy ő is keresi és benézett mindenhová, de nem lett meg, úgyhogy ráadtam a régebbi szandálját, amit egy kicsit már kinőtt. Gergő valahogy megérezte, hogy szandált keresünk, mert közben előbányászta a sajátját és diadalmasan járkált vele körbe-körbe. Mire a lábára került a lábbeli, elmúlt kilenc óra, ráadásul ma még az óvodába is be kellett mennünk bölcsi előtt. A ház előtt Vera talált egy muskátlivirágot. Biztos valamelyik erkélyről esett le. Ennek nagyon megörült, és mutogatta, hogy milyen gyönyörű rózsája van. Biztosított róla, hogy ezt nem adja oda senkinek, csak nekem. Ezzel a reggeli vitát hivatalosan is lezártuk. Bocsánatot kértem tőle, hogy morogtam rá, hiszen nem ő tehet róla, hogy nem találtuk a szandált.
Út közben egy terjedelmes pocsolyában fürdőző verebeket vettünk észre. Pont a napokban néztük, ahogy a verebek porban fürdenek. Most azt is megfigyelhettük, hogyan fürdenek vízben. Még ittak is. Gyors magyarázkodás következett, ugyanis Verát otthon többször figyelmeztetni kellett, hogy a fürdővíz nem ivóvíz. Erre ezek a szemtelen verebek…
Vera persze nem akarta, hogy a verebek megszakítsák a toalettjük készítését, úgyhogy vártunk, amíg végeznek. Ám ekkor újabbak érkeztek. Na, ezt már nem akartam megvárni, azért lassan ellopakodtunk mellettük, hogy el ne ijesszük őket. Közben Vera zoknija picit vizes lett, de hétágra sütött a nap. Mondtam, hogy menjen a napos részeken, akkor hamar megszárad.
Mire az oviba értünk, meg is száradt. Az óvodában ismét magyarázkodás következett a vezetőnőnek, hogy miért is variálunk, és hogy ez a körzetes óvodánk, ugyan vegye már fel a gyereket. Nem értünk el eredményt. Azt mondta, jöjjünk augusztusban. Azért kicsit tesztelgette Verát. A muskátli egy szirma leesett, azt kislányom a vezetőnőnek adta, az meg mondta neki, hogy cseréljük el arra és a Vera kezében lévő virágra mutatott. Vera csodálkozott, milyen buta ez a néni, aztán értésére adta, hogy szó sem lehet róla. A vezetőnő elégedetten bólogatott. A mennyiségfogalmai már rendben vannak a gyereknek. Egyébként ő is dicsérni kezdett azzal, amivel már sokan, ti., hogy milyen ügyesek vagyunk, egy fiú, egy lány. Sohasem állom meg, hogy rá ne vágjam, még szeretnénk kettőt. Legtöbben szemlátomást nem hiszik el.
Az oviból átsiettünk a bölcsődébe. Már a tízórait is lekéstük, úgyhogy a bölcsőde előtt megint piknikeztünk egy kicsit. Két traktor is dolgozott a közelben. A parkokat rendezték. Ennél jobb szórakoztatást nem is rendelhettünk volna.
Gergőt a gyerekek háromnegyede végigsimogatta Vera bölcsődei csoportjából, de ő nem bánta, így én sem.
A délelőtt még három projekt várt ránk férfiakra: PVL, azaz pelenka, varrónő, lecsó. Először pelenkáért mentünk be. A bolt előtt találkoztunk Ludmann nénivel, aki szintén pedagógus volt. Megboldogult férjével faiskolát vezettek. Persze Ludmann néni azt hitte, hogy Kati van bent a boltban és őt várjuk. Kicsit csodálkozott, mikor megtudta, hogy nem. Nála már csak a pénztárosnő csodálkozott jobban, amikor egy elefánt adag pelenkát, meg egy egy éves kisfiút feltettem a szalagra a pénztár előtt. Kicsit fanyalogva kérdezte, hogy gyűjtünk-e kupont. Naná. ((?)) (Mi az hogy! ) Az elefánt adag pelenkáért három kupont kaptunk, tíz után már kapunk egy füzetecskét, amiben egy csomó kedvezmény van, például egy termék árából elengednek 50%-ot. Naná, hogy pelenkát szeretnék majd féláron venni. Egyébként van egy üzlet a város másik végén, ahol nagyon olcsón lehet kapni használható, jó minőségű selejt pelenkákat. (egyáltalán nem izgat, hogy lemaradt róla a kicsi dinoszaurusz, vagy épp fejjel lefelé van), de oda most nem volt kedvem kibuszozni. Ebben a boltban meg nem volt olyan pelenka, amilyent venni szoktunk. Vettem tehát olyat, ami 7-18 kg-ig jó. Csak tudnám miért rózsaszín a csomagolása! Otthon rögtön ki is próbáltam. Remek. Pont megfelel.
A következő nagy harci feladat megvesztegetni a varrónőt, hogy gyorsabban legyen kész anya nadrágjával. Jövő héten ugyanis tréningre utazik Budapestre és ezt a nadrágot is szeretné magával vinni. A varrónő be volt zárva (így nem csoda, hogy egy hét alatt aljaz fel egy nadrágot), viszont a fagyizó előtt megint találkoztunk dédimamával, meg a másik fagyizós lánnyal, akinek nem tudom a nevét, de ő is szőke és ő is dögös. Gergő ezt a lányt is megkedvelte, mert tőle is kapott ingyen ostyát. Én meg dédimamának adtam nagy piros pontot, mert mikor meghallotta, hogy én szeretnék főzni, adott egy szatyor ételt. Ebből megebédeltettem Gergőt, aztán lefektettem. Azért, hogy ne vesszen kárba a sok zöldség, feltettem a lecsót főni. Most kint rotyog a konyhában. Időnként felpattanok a gép elől megkeverni.
Puff, azt meg kihagytam, hogy még a templomba is beugrottunk Imréhez, a sekrestyéshez, hogy mondjon adatokat az újsághoz. (Kit kereszteltek, temettek, hány esküvő volt, stb.) Ez elég lapos újság lesz. Az összes esemény egy darab keresztelő volt. Majd írunk valamit a nemrég lezajlott családi napról, meg arról, hogy májusban két embert is kitüntettek a plébániánkról.

Délután:

Gergőt tisztába tettem és elmentünk Veronkáért a bölcsődébe. Ott azzal fogadott a gondozónő, hogy történt egy kis baleset. Jesszus ((?)), mikor legutóbb ezt mondta, két öltéssel kellett összevarrni Vera állát. De most csak arról volt szó, hogy a délutáni alvásnál bepisilt és nem is vittünk be váltás ruhát, tehát egy bölcsődei ruhát adtak rá. A gondozónő rémült arccal magyarázta, hogy ilyenkor nem szabad nagyon összeszidni a gyereket, mert ez megesik. Eszembe sem jutott volna, hogy ezért összeszidjam a lányomat. Mondtam a gondozónőnek, hogy az éjszakai alváshoz még pelenkát adunk rá. Majd leszokik róla. Ami késik, nem múlik. Vera rengeteget iszik, elaludni sem hajlandó a pohár teája nélkül, de a pisilhetnékre nem mindig ébred fel. Amíg szobatiszta nem lett, tartottam tőle, hogy valami baj van a veséjével. A feleségem is valami vese rendellenességgel született, emiatt műteni is kellett. Most olyat játszunk Verával, hogy reggelente megdicsérjük, ha nincs pisi a pelenkában. Ilyenkor nagyon büszke magára.
Egyébként a bölcsiben egy baromi idétlen kezeslábast adtak rá, amibe bele volt hímezve, hogy B. Majd kimosom és visszaviszem. Holnapra készíttettem össze Katival váltás ruhát is.
A bölcsőde előtt a traktorok reggeli pusztításának nyomait fedeztük fel. Egy öreg japán akácot, ami már a lakótelep megépülése előtt itt állt, kivágtak és feldaraboltak. Tényleg nagyon beteg, gyakorlatilag kiszáradt fa volt. Az ágai közt találtunk törött madártojást, a törzsében pedig egy akkora lárvát, amekkorát még én sem láttam soha. Valószínűleg egy cincéré volt. Tűnődtem, hogy vigyük-e haza egy kis forgáccsal, felnevelni, de láttam, hogy megsérült és úgyis elpusztulna, hát otthagytuk a madaraknak. A szomszédos eperfa terméséből meg mi lakmároztunk.
Vera talált egy ősöreg barackmagot, amit mindenképpen el akart ültetni, hogy legyen barackfája. (Otthon már ültettünk narancsmagot, babot, paradicsomot, dinnyét, lila akácot, platánt, makkot, virághagymákat, stb. nagy részük ki is hajtott. Most is van egy kis tölgyfánk cserépben.) Végül sikerült lebeszélni, de jól összesározta magát. Mivel nagypapa szervize e közelben van, elindultunk oda kezet mosni. Ha már úgyis koszos volt a keze, Vera út közben megsimogatott még néhány kutyát és fogott egy katicabogarat, ami beszélni is tud. Magyar hangja Almási Gábor. Mielőtt a katicabogarat elengedtük, addig gyönyörködött benne, hogy rájött a pisilés, így futottunk papa szervizéhez, de félúton csak megálltunk hangyatömegeket oszlatni vízágyúval.
A lépcsőház, amiben nagypapa a szervizhelyiséget bérli, szintén nem akadálymentesített. Egy néni, mikor látta, hogy a babakocsit kézben viszem fel a lépcsőn, szólt, hogy lakógyűlésen vessem fel a problémát. Jó, majd ha ideköltözünk.
A szerviz igazán varázslatos hely. Nagypapa az ajtó mellé rögtön tett két vénséges junoszty tévét, amelyből annak idején én is megszereltem pár tucatot azon elmélkedve, hogy hogyan mehettek a szovjetek a világűrbe ezzel a technikával. Ugyanakkor a junoszty jó cégérnek is. Az ötven Ft-ot érő szakadt hordozható rádiómat csak olyan szervizbe vinném, aminek junoszty van az ajtajában. Ilyen szervíz pedig csak egy van Debrecenben.
Papa épp egy darabokra szedett 70-es évekbeli NDK-s ipari monitort járatott, a másik asztalán egy trafós táppal szerelt Samsungot, amelyik már akkor vénségnek számított, amikor én tíz éve ilyeneket bütyköltem. A harmadik asztalon egy gigászi méretű plazmatévé volt szétszedve. Darabokban még nem is láttam ilyet. Verát az egyik DVD lejátszó kötött le, amelyet épp egy mesefilmmel tesztelt nagypapa, majd egy TV tetején észrevett egy  műanyag pukkasztós izét, amit azért tett rá nagypapa, hogy ne sérüljön. Erre én is rákattantam ((?)). Pukkasztottuk egy kicsit. Gergő is elkérte, de ő határozottan meg akarta enni. Nem voltam biztos benne, hogy jót tesz az emésztésének, ezért kicseréltem ropira. Vera közben megitta majdnem az összes otthonról hozott bodzaszörpöt. Csak egy kortyot hagyott Gergőnek.
Neki ez nem volt elég, ezért kapott vizet ugyanabban az üvegben. Az első korty után rájött a turpisságra és olyan képet vágott, mintha porított oposszumepét kevertem volna a vízbe. Egyébként közben a babakocsiban Gergő alatt találtunk egy marék gyöngyöt. Rejtély, hogy került oda és hogy hányat evett meg belőle.
Nagypapától a kosárhintás játszótérre mentünk. Egy kedves kislány rögtön átengedte nekünk a hintát, amit Vera szépen megköszönt és később ő is átengedte a játékot az utána jövőnek. Hintázás után a homokozóba mentünk. Kipakoltuk a homokozó játékokat. Három anyuka már ott játszott a gyerekeivel. Ilyenkor természetes, hogy ha a gyerekek elkérnek egy játékot, odaadjuk. A másiké úgyis érdekesebb. Általában gyakorlatilag cserélünk. Gergő is élvezte a homokozást. Öt perc múlva úgy nézett ki, mint egy arab tevehajcsár, már ami a ráragadt homokmennyiséget illeti. Még jó vizes volt a homok az előző napi esőzésektől.
Miután Gergő kilapította egy három év körüli kisfiú homokfagyiját,. A fiú fél óráig ordított. Később figyeltem még ezt a gyereket. Szinte mindenért percekig ordított. Verától elvette a játékait, de a sajátját nem adta oda akkor sem, amikor Vera szépen kérte. Kicsit arrébb húzódtunk és azt játszottuk, hogy elefántok vagyunk. Építettünk homokházat magunknak. Mondjuk inkább mélygarázsra emlékeztetett. Közben megbeszéltem Verával, hogy a kisfiú nem viselkedett szépen és megdicsértem, hogy ő viszont okos volt.
Lejött a játszótérre egy fiatal PhD hallgató is, aki a neveléstudományi tanszéken előadásokat tartott nekem. Jól szemügyre vettem, hogy a másfél éves fián mennyire látszik a neveléstudor nevelése. Szerencsére nem nagyon. Egész életrevaló volt a gyerkőc. Azért nekem sincs okom panaszra. :)
Kati a munkahelyéről értünk jött a játszótérre. Hazavitt minket kocsival, ill. előbb még beugrottunk a boltba egy kis innivalóért. Otthon egy tepsi meggyes pite várt minket az asztalon. Biztos én sütöttem, csak tudnám mikor! Jó, majd megköszönöm édesanyámnak.
Vacsorára megettük a lecsót, amit délben főztem. Semmi ereje meg sava nem volt, hogy Vera is ehessen belőle, így nem igazán voltam elégedett magammal, de Kata azt mondta, hogy nagyon jól esett neki. Közben az asztalon ott volt egy vázában a reggeli muskátli, egy tő papsajt, (ennek a termését megettük) meg egy csokor virág, amit Vera választott anyának a bolt előtt áruló néniknél.
Este anya mondta a mesét Verának. Gergő már a mese előtt elaludt, miután szopizott egy jót. Az egyik egyetemi évfolyamtársam holnap vizsgázik. Érte ajánlottam az esti imát. Nagy szüksége van rá.

Mi jár a fejedben?

paper writing services best custom essay papers for how to write a good assignment assignment writing service assignment help net