2008.06.16. A naplót megnyitom

Ott kezdem, hogy nem is ott kezdem, ill. nem a mai napon. Ez a feleségem első munkanapja, kispapaságom első napja. Hogy mi vesz rá egy férfit a XXI. században, XX. századi értékrenddel, hogy otthon maradjon pelenkát cserélni? Nos, erre nem lehet egy mondatban válaszolni. Talán még egy regényben sem. A lényeg az, hogy mindenkinek így tűnt a legjobbnak. A feleségemnek is, nekem is… Na jó, a gyerekeknek nem, de annyira nem vagyunk demokratikusak, hogy ilyen kérdésekben a három éves lányom és az egy éves fiam döntsön.
Szóval az asszonykám is biztosan sokallta már, mennyit emlegetem, hogy én már tíz évet dolgoztam fiatal életemből, ő meg még csak kettőt. Alaposan túl voltam terhelve. Alig néhány napja fejeztem be az egyetemet, ahol visszaképeztem magam informatikus mérnökből pedagógussá. (Szoktam említeni, hogy továbbtanulhatnék könyvtárosnak is, akkor még kisebb lenne a fizetésem.) Ezzel éppen kilenc évet tanultam végig munka mellett – hiszen az első diplomámat is távoktatásban szereztem -, és 29 évesen elmondhattam, hogy hat éves koromtól folyamatosan tanulói jogviszonyban álltam valamely intézménnyel. Közben műtöttek, született két gyermekem és annyiszor váltottam munkahelyet, hogy nem is számolom. Voltam többek között tévészerelő, technikus, mérési koordinátor, tanár… és egyszer rejtvénymegfejtés is. (Ezt talán majd később elmesélem.)
Az utolsó öt évet tanárként töltöttem különböző iskolákban. Ennek eredményeként megjelentek az első ősz szálak a szakállamban, elhíztam és tikkes lettem. Ekkor jött a lehetőség. A feleségem szolid extanárnőként egy menő pénzintézetnél kapott menő állást. Csütörtökön jött a hír, hogy hétfőn kezdhet. Pénteken közöltem az igazgatómmal, hogy hétfőtől GYED-re szeretnék menni. És most itt vagyok.

Első reggelem kispapaként

A feleségem 6:30-kor felkeltette Gergő fiamat szopizni. (Hamarosan 14 hónapos lesz a pici, de az anyatej sosem árt. A lányom 20 hónapos koráig szopott.) Mivel általában jóval később ébred, eszméletlen bömbölésbe kezdett. Ezt abbahagyta, amikor kapott egy kekszet. Aztán a félig rágott keksszel a szájában újra bömbölni kezdett. Természetesen a keksztől közben majdnem megfulladt. Szopizni nem szopizott, az feleségemnek, Katának viszont mennie kellett.
Közben főztem pár virslit reggelire. Hárman Vera lányommal három részletben megreggeliztünk. A család alfa hímjeként megint Gergő kapott elsőnek enni. Egy fél virslit az én adagomból is elkunyerált, de sebaj, mert Vera alig evett, úgyhogy megehettem az ő kissé nyálas maradékát is.
Reggeli után Vera fogadkozott, hogy szépen fog öltözni, ha közben nézhet mesét. Belementem. Ennek az lett az eredménye, hogy félpucéron, bugyi nélkül bevitte a tiszta ruháit a szennyesbe, és amikor rákérdeztem, csodálkozva mondta, hogy felöltözött. Elmagyaráztam neki a tényállást. Szemmel láthatóan megértette, így elvihettem Gergőt tisztába tenni. Mire vele elkészültem, Verának nagy nehezen sikerült felvennie a pólóját a pizsamafelsőjére. Ezután felöltöztettem én, amiért nagyon megsértődött, hiszen tud ő egyedül öltözni. Gergőt viszonylag könnyen felöltöztettem, csak egy üveg ásványvizet és néhány törlőkendőt kellett a kezébe adnom. Éljen. Ezután indultunk a bölcsibe.
Gergő már a lakásban lerúgta kétszer a bal és egyszer a jobb cipőjét, az úton ezt még vagy háromszor megismételte, mire az egyik cipőjét zsebrevágtam. Ennek eredményeként minden szembe jövő hölgy figyelmeztetett, hogy elhagytam a gyerek fél cipőjét. Szerencsére Gergő hamarosan a másikat is lerúgta, így azt is eltettem. Nem is értem, minek rá, ha úgyis babakocsiban ül.
Vera az úton észrevett egy kiskutyát és odarohant megsimogatni; ill. rohant volna, mert közben hasra esett és éktelen bömbölésbe kezdett. Jellemző, hogy máskor ilyenkor feláll és lesepri magát. Most meg… Egy fél óra után megnyugtattam azzal, hogy milyen ügyes volt, hogy kitette a kezét, így legalább a fogainak nem lett semmi baja. Persze a bölcsődében azonnal leült pihenni, és elmesélte a gondozó néniknek, hogy azért pihen, mert nagyon fáj a lába.
Egyébként ura vagyok a helyzetnek. Még a postára is be tudtam menni Gergővel csekket befizetni.
Ja, azt kihagytam, hogy amikor a feleségem felhívott, hogy megkérdezze, hogy boldogulok, kiderült, hogy a három éve megbízhatóan működő telefonom bedöglött.

Házimunka

Minden nő azt hiszi, hogy a férfiak nem értenek a házimunkához. Minden férfi azt hiszi, hogy amit egy nő meg tud csinálni, azt egy férfi is. Minden férfi szeretné, ha a felesége azt is hinné, hogy ő nem ért a házimunkához, hiszen akkor biztos nem is bízza rá.
Nos velem kicsit nyakatekert a helyzet. Én ugyanis tényleg értek valamicskét a házimunkához. Annyit nem, hogy édesanyám azt gondolja, hogy rendet tudok tartani – hiszen szerinte ez már a feleségemnek sem sikerült. De annyit mindenképpen, hogy kedves feleségem Kata rám merje bízni a házat. Valamiféle perverzióm is van, mert a mosást és a mosogatást határozottan élvezem. Főleg ha nagy részét a mosógép, meg a mosogatógép végzi. Valahogy olyan remek dolognak tartom, hogy egy csomó, ragacsos, testnedves, büdös és minden esztétikát nélkülöző valamit beteszek egy ketyerébe, és kijön ragyogó tisztán és hellyel-közzel jó illatúan. A padlómosással és a porszívózással viszont ki lehet kergetni a világból. Már csak azért is, mert az én derekam sem húsz éves már, és ezeknek a munkáknak megvan az a bökkenője, hogy nem lehet elvégezni őket, ha egy egyéves totyogó az ember talpa alatt lófrál. Marad tehát az altatási idő, de ugye este nem szabad hozzá villanyt gyújtani, mert felébred a pici. A porszívó meg hangos, tehát nappal sem könnyű időt és alkalmat találni a porszivattyúzásra. A legjobb megoldás, ha az ember párja elviszi a munkálatok alatt a gyerkőcöt. Na ja, de az ember párja épp dolgozik, tehát a gyereket nem viszi el. A szőnyeg, meg a padló tehát egy gigantikus méretű szalvétához vagy szakállkához hasonlítható, amelyen minden foltnak külön története van. Hasonlóképp a lakás falairól is csak a legvájtabb szemű szakértők mondják meg, hogy három éve meszelték őket, de többé nem is lesznek meszelve, hiszen hűen őrzik mindkét gyermekünk első rajzait. Kezdetben figyeltünk rá, hogy ne maradjon a kezük ügyében ceruza, de Veronka megoldotta a problémát: egy popsikrémes tubussal karcolt rajzot a falra… (A popsikrém szót egyébként ki nem állhatom. Mindig viszketnem kell tőle. Hívjuk inkább farpamacsnak!)
Mivel minden ismerősömet jó előre megnyugtattam, hogy a háztartással nem lesz gond, sőt, jobban fogom csinálni, mint a feleségem, nekikezdtem. Amikor Gergőt sikerült letennem aludni, kiborítottam a szennyestartót, kiválogattam a valamikori fehér ruhákat, hogy reményeim szerint újra fehérré tegyem őket. Naná, hogy egyik sem tiszta fehér, mert legalább egy lökött felirat kellett rájuk valahol, tehát vegyes mosásra állítottam csodálatos mosógépünket, ami naponta hálát duruzsol, hogy még egy nappal túlélte garanciaidejének lejártát.
Persze nem először mostam ezzel a géppel, de a tét nem annak bemutatása volt, hogy a filmbeli férfiakkal ellentétben tudom, nem szabad összemosni a rózsaszín trikót a fehér ingekkel, hanem, hogy bebizonyítsam: jobban és gazdaságosabban tudom mindezt, mint oldalbordám. Szóval a már előre hígított öblítőt felengedtem még egy kis langyos vízzel, a mosóporból meg fele adagot öntöttem be. Miattam ugyan ne szennyeződjenek a folyók! Az eredmény egész meglepő: a kezdeti stádiumnál alig tisztább, de sokkal vizesebb ruhákat kaptam. Sebaj, jó ez így, úgyis nyár van. Majd ráfogjuk, hogy beleizzadtunk.
A mosogatást már rutinos öreg rókaként intéztem. Az asszony este kérdezte is, hogy hogyan lettem kész Gergő mellett. Nos, Gergő az etetőszékbe szíjazva szenvedte végig a műveletet. Több házimunka nem nagyon fért bele, mert még a suliba is be kellett mennem, végrehajtani az utolsó simításokat osztályom bizonyítványain, hiszen azért még tanár vagyok, legalábbis bizonyítványosztásig. Közben Gergőt nagypapa szervizébe vittem. Édesapám azt mondta, segített neki megjavítani egy videót. (A munkálatok közben fejjel lefelé lógva keresgélte az alkatrészeket nagypapa táskájában.)

Ebéd

Mielőtt bármit tehettem volna, Gergő első fogásként megevett valamit, amit a földön talált. Megállapítottam, hogy ezt már én sem ettem volna meg, és nagyon büszke voltam rá, hogy az én fiam igazi vasgyomrú férfi.
Persze Katival nem beszéltük meg, hogy mit adjak enni a gyereknek, így a hét végi borsólevesből adtam neki zöldségeket egy piros tálkában. Sajnos némi levet is löttyintettem alájuk. Ennek Gergő nagyon megörült, mert kaján vigyorral az arcán csapkodhatott bele két kézzel, úgy, hogy az étel jelentős X, Y és Z irányú szóródásával kellett számolni. Gergő hamarosan le is lökte a tele tálkát a földre. Gondoltam: rendben, fiam, ami az etetőszéken maradt, azt megeheted. Gergő így is tett. Az etetőszék táblájáról szépen a szájába gyömöszölte a „szent maradékot”.
Magamnak Almási-féle vegyestálat csináltam, ami évtizedek óta készülő szakácskönyvem legimpozánsabb étele. Izgalmas és mindig van valami újdonság benne. Nem lehet megunni. A recept a következő: “Nézz be a hűtőbe! Vegyél ki mindent, amit ehetőnek vélsz és öntsd egy tálba! Most épp milánói makaróni és rakott krumpli maradványok képezték az étel gerincét. Gergőnek ebből nem akartam adni, de olyan sóvárogva nézte, hogy kapott egy kis tésztát; ezt jóízűen elrágcsálta.
Ebéd után a szennyezett területekre koncentrálva felmostam a padlót. Ebben sajnos Gergő is segített. Élvezte, hogy szétnyomizza, amit én épp összeszedtem, aztán elégedetten végignyúlt a félig még lucskos kövön. Sebaj, megszárítottam hajszárítóval. Gondoltam, hogy le kellene venni a ruháját, de így egyszerűbb volt, és Gergő nem panaszkodott. Az eredmény jobb lett, mint amikor Veronka nadrágját szárítottam az egyetemen a férfi wc kézszárítójával. Természetesen Vera is benne volt a nadrágban.
Később, amikor nyüglődött, furulyáztam kisfiamnak; szemmel láthatóan élvezte. Ez némi aggodalomra ad okot, mivel egyáltalán nem tudok játszani. Aztán ő is fújta egy kicsit. Határozottan jobban, mint én.
Délután átjöttek a szüleim. Anya mondta, hogy holnap hoz töltött paprikát (pedig nem is olvasta a naplómat). Verát is segített hazahozni a bölcsiből. Aztán megérkezett Kati és minden ment tovább a normális kerékvágásban.

Mi jár a fejedben?

essay writers australia essay papers essay papers writing letters of recommendation for students buy essay online australia college thesis writing services