Egy kispapa naplója

Kispapa? Az meg mi?

Jogos a kérdés. Egy hölgy, aki magzatot hord a méhében, vagy épp újszülött porontyát neveli, az ugye kismama. Ezt mind tudjuk. De hogy hívják az adott hölgy társát, aki maga is kiveszi részét a gyermekvárásból, és a gyermeknevelésből? Én tréfásan kispapának neveztem magam, amikor ilyen helyzetbe kerültem.
Valljuk be, talán kicsit féltékeny is voltam az anyukákra, hiszen egy nő, aki valaha gyermeket hozott a világra, olyasmivel büszkélkedhet, amivel egy tudós, kiművelt, tetterős, hősies, magasztos, izmoktól dagadó férfiú sem. Egy anyának nem kell keresgélnie az életben, hogy mi az, ami sosem lett volna, ha ő nincs. Mi férfiak egész életünkben ezt keressük. Ha egy férfi valami nagy tettet hajt végre, nagyot sóhajt: „Most már nyugodtan halhatok meg, volt értelme az életemnek.” Egy anya sosem aggódik emiatt. Ő pontosan tudja, hogy egy olyan társaság tagja, ahol mindenki egyenlő Évától Máriáig.
Nem kis irigységgel és nem szűnő várakozással lestem tehát feleségem növekvő pocakját. A szülésnél is ott voltam, és a kezdetektől kivettem a részem mindenből, amiből ki lehetett. Hiszen például szoptatni nyilván nem tudtam a babát, de gyakran magamhoz öleltem, hogy az én szívhangomat is megismerje.
Aztán a Jóisten adott sok problémát, hogy megtanuljunk mindegyiken felülemelkedni. Voltunk betegek, munkanélküliek kisgyermekkel, tanácstalanok és mindebből megerősödve kerültünk ki. Amikor a fiam is megszületett, nejem ismét a munkanélküliség problémájával találta szembe magát, de ez is olyan rossz volt, ami mindössze előkészített egy sokkal jobb dolgot, életem legszebb évét. Ugyanis jött egy állásajánlat. Nejem munkába tudott állni, sőt, jobb fizetéssel, mint nekem valaha volt. Adódott tehát, hogy én maradjak otthon a gyerkőcökkel. Éreztem is magamban ehhez elhivatottságot, szakértelmet, és erőt, hiszen informatika és nem mellékesen pedagógia szakot végzett tanárember vagyok, tehát ismerem a gyermekek lelkét. Főzni mindig szerettem, a házimunka pedig sosem volt a családomban a nők kiváltsága. Szóval belevágtunk.
Az első nap estéjén leírtam barátaimnak, hogy mi történt aznap. Tetszett nekik, másnap megint kérték, hogy írjam le mi történt, aztán harmadnap is. Végül született egy kispapanapló.
Aki nem hiszi, járjon utána.

Almási Gábor

Hozzászólások

  1. Marzs says:

    Kedves Gábor! Ritkaság,hogy egy férfi a külvilág felé is felvállalja érzelmeit, kispapaságát. Tetszik ahogy a képen gyermekeivel ragyognak! Jöjjenek azok az írások!

    • Almási Gábor says:

      Jönnek. :) Talán az én esetemben a hasonlóak vonzzák egymást, de több olyan igazi édesapát ismerek, aki játszótérre és zenefoglalkozásra jár a gyerekeivel, sőt, akár ír is róluk. Persze nekem is olyan édesapám van, akire igazán felnézhetek, volt kitől tanulnom.

Mi jár a fejedben?

write my philosophy education paper research papers for sale online write introduction essay how can you trust online custom writing service english academic writing