Rózsaszín plüss nyuszi, és vasaló

Néha meglepődök magamon. Próbálok mindent ésszerűen levezetni, meglépni, mégis logikátlan lépésekre teszek szert, egy-egy elejtett mondatommal. Ahogy ezt, ez esetben is tettem.
Ez a nap, egyáltalán nem volt jó. Sőt kijelenthetem nyugodt szívvel, pocsékra sikerült. Hazafelé menet nem is vágytam másra csak arra, hogy csendben nézhessem a négy falat. Fáradt voltam, kissé letargikus sok volt az aznapi munka.
Beléptem az ajtón, és már az előszoba sem kedveskedett nekem, szétszórt cipőkbe botlottam, a reggeli készülődés szomorú maradványaiba.
Reménykedni kezdtem! Talán a konyha mégis csak nagyobb rendel fogad, de csalódnom kellett.
Nincs mese. Neki kell állni a rendrakásnak, hisz mindjárt mennem kell a Kicsiért az oviba.
Nyílt az ajtó, párom széles mosollyal sietet be, észre sem vette a káoszt a lakásban. Nyomott egy cuppanós puszit a számra, majd vigyorogva haladt kis irodája felé, azt ecsetelve milyen szépen süt a nap, mennyire jó volt ma kint az idő.
Ki a fenét érdekel az időjárás!? Te nem látod, mi van itthon? Ezt mind neked kellett volna ma rendbe raknod! Hogy tudsz itthon ilyen káoszt hagyni, lett volna rá időd megcsinálni!? Ma szabadnapos voltál! Gondoltam magamban.
Bezzeg nekem, kutya kötelességem a rendrakás a főzés… stb. De neked? Neked semmi más dolgod nincs, csak a jó idővel foglalkozni!

Mérgesen kezdtem a munkát konyhában. Piszkos edények halmaza a mosogatóban, az asztalon a reggeli maradványai, morzsapiramisok mindenütt. A macska is éhesen nyávogott.
Hangosan csapkodtam a tányérokat mérgemnek hangot adva.
- Rossz napod volt? –kérdezte
- Nem! Hangzott a kurta válasz.
- Akkor mi a baj?
- Semmi. Hagyjál, had csináljam a dolgom.
- Segítsek?
- Nem, nem kell, csak hagyjál már!!!
Ő besétált a szobába, bekapcsolta a TV-t, jókat röhögött, én meg egy óra hosszat takarítottam dúlva, fúlva a lakást rohanva.
Egész idő alatt azon morfondíroztam, hogy lehet valaki ennyire vak, hogy nem veszi észre milyen jól jönne a segítség. Mérgelődtem magamban, agyamban csak úgy futkostak a mondatok. Kiabáltam a fejembe zárva, miközben a tányérra ragadt kechapot próbáltam levakarászni.
Bekapcsoltam a porszívót, a férfinem esküdt ellenségét, elálltam a TV útját, hadonásztam a tollseprűvel, mint egy szamuráj! Mindent megtettem disz komfort érzetéért.
De semmi reakció!
Emelgette a lábát, ahogy a porszívóval a kanapé alá merészkedtem, és fikarcnyi jelét sem vettem, hogy észlelte volna haragomat. Teljes nyugalomban nézte a TV. A porszívó sem hatott rá. Máskor, mint a macskánk, azonnal elhagyja a szobát, amint bekapcsolom kis masinámat.

Micsoda bohóckodás! Nem hiszem el, hogy ennyire agyalágyult vagyok! Hisz mondta, hogy segít. Felajánlotta. Miért nem fogadtam el? Csak az igazat kellett volna mondanom és nem a képébe hazudni:- Nem. Nincs semmi bajom! Miért nem mondtam neki, hogy fáradt vagyok? Segített volna. Tudom!
Nem értem miért reagálunk így! Pedig csípőből vágjuk oda ezeket a válaszokat gondolkodás nélkül. Az biztos, hogy nem vagyok ezzel egyedül. Lehet, hogy tényleg mi nők rontjuk el a kommunikációt helytelen válaszainkkal? Ennyire egyszerű lenne a férfi agy? Csak szimplán meg kell mondani a dolgokat és nem elvárni tőlük, hogy kitalálják?
Egyébként, hogy őszinte legyek, tényleg ez lenne a logikus.
Észrevételeim szerint nem képesek kitalálni. Elképzelésük sincs, mit szeretnénk, és nem azért mert nem akarják, hanem tényleg nem tudják! Azt hiszik, ha egy ajándék minél drágább, annál jobban örülünk neki. Ekkor mi elámulunk, és kenyérre lehet minket kenni. Nem értik miért kell nekik folyton kitalálni a mi gondolatainkat, vágyainkat, mikor erre ott lenne ez a csodás magyar nyelv, amivel simán el is lehetne mondani.
Igaz lenne, hogy nekünk másként dolgozik az agyunk? Mi belelátunk a mondatok mögötti gondolatokba! Magunkból kiindulva pedig elvárnánk tőlük ugyanezt a gondolkodási elvet!
Pedig ez így van!
Sokkal jobban járunk, ha megmondjuk, mit szeretnénk karácsonyra, mint várni, majd csak kitalálja, mit szeretnénk, hisz százszor utaltunk álmaink ajándékára az elmúlt hónapban. A végén pedig a kezünkbe nyomnak egy rózsaszín plüss nyuszit, egy vasalóval.
Egyenesen, céltudatosan, nem kertelve, határozottan mondjuk el mit szeretnénk. Célravezetőbb, és hasznosabb, mint elvárni egy olyan érzékelési módot tőlük, amivel egyszerűen nem rendelkeznek. Ennyire egyszerű!

Maradok tisztelettel, Orosz Viktória Ágnes.

Mi jár a fejedben?

macroeconomics homework help are law enforcement cameras an invasion of privacy? sites to write my paper people to do university assignments help writing term paper