Tapasztalatomat mesélem el. Nem szaklapok Hogyan dobjuk fel a házasságot és hasonló című cikkeit véleményezem.
A mese mindig ugyanúgy kezdődik. Volt egyszer egy stramm srác, vagány, eszes, szorgalmas, jó nevelt, komoly emberi értékrendekkel, büszke, keményfejű, és romantikus, nagyszívű, simulékony, ölelős. Volt egyszer egy stramm csaj, ugyanilyen emberi értékekkel megáldva. A fiú mindig arról álmodott, hogy jó szakember lesz, nagy vállalkozó, és ötgyerekes családban fog boldogan megöregedni. A csaj pedig arról, hogy fehér ruhás királylány lesz, sok gyereket szül, és büszke, szerető, boldog anyaként fog megöregedni…
A srác az internetes korszakhoz méltóan, az interneten rákattintott a lány reglapjára, megismerkedtek, letesztelték egymást az ágyban, összeköltöztek, gyereket csináltak, esküvőt, boldog családi fészket, mindezt egy év alatt. A kismama fél méterrel a föld fölött repkedett, teljesült minden álma a kis vérszopó parazita szoptatásával, a család semmiben nem szűkösködött, látszólag minden tökéletesen működött.
Valami mégsem stimmelt…
Amikor a nő szingli, menő, csábító, és párzásra hangolt, akkor alfahím falkavezérekre vadászik. A fiatal vezérhímek sem elégszenek meg csúnya, gyenge nőstény példányokkal. Ez teljesen természetes, a természet jól kitalálta. Viszont, miután a nő szül, az ősi genetikai kódolása szerint a biológiai létezésének feladata megváltozik – anya lesz, fajfenntartó, a családi tűz őrzője. Ez is teljesen érthető és logikus, ha nem ilyenek lennének a nők, a fajtánk kihalna.
A férfi nem változik meg a gyerek születésével. Büszke apa lesz, megnő a felelősség tudata, kevesebbet bulizik és barátkozik, könnyebben és motiváltabban oldja meg a problémákat – de nem változik! Nem tud, mert a természet nem változtatja meg a testének működését, a biológiai feladatát! Megmarad menő, vagány, sikeres pasinak, és párzásra mindig alkalmas vadásznak.
A kismama hónapok elmúltával is még otthon csücsül. A szüléskor felvett kilók nem mennek le sehogyan sem, kezdi azt gondolni, hogy már nem elég jó nő a férjének, kezd neki nem tetszeni, ha a férje jól érzi magát hölgy társaságban, kezd féltékenykedni. Kezdi nem jól érezni magát a négy fal között, barátok nem nagyon látogatnak, mert városon kívül lakik a család egészséges környezetben, friss levegőn. Este már fáradt a régi jó kis bulikhoz, illetve a vad ereszd el a hajam ágyjelenetekhez. Nagyon nem tetszik neki, ha a férje barátokkal este kijár, pedig együtt ezt csinálták sokáig, és akkor pontosan tudta és érezte, hogy ez a stresszkioldó szelep mennyire fontos a normális élethez.
A férfi sokkal többet dolgozik, mert a növekvő család sokkal többet igényel, a babacuccok méregdrágák, és sokkal nagyobb benne a stressz, feszültség, ezért sokkal nagyobb az igénye ennek levezetésére, kiengedésére, mint az aranyoska megszületése előtt. Mégis, lelkiismeretes és tudatos apaként hazasiet a hosszú nap után, mert annyira hiányzik neki a kis családja és a szeretett felesége. Belépve boldog otthonába, mi várja? Hát nem egy feléje repülő kisugárzó, jókedvű, szex-illatú nő…
Mi történik tulajdonképp?
A házastársak tudat alatt kezdenek eltávolodni. Kihangsúlyozom, nem tudatosan, mert intelligens ember tudja kontrollálni a gondolatait, viselkedését, mindketten megtesznek minden emberit és emberfelettit a család működéséért! A nő sem érzi magát jól, a férfi sem. A nő szeretné, ha a férfi is megváltozna, és otthoncsücsülős lenne (szaknyelven: papucs), a férfi szeretne azzal a nővel élni, akibe beleszeretett.
Akkor hát hogyan segíthetünk a házasságunkon?
Első számú szabály: az asszony nem unatkozhat otthon! Ha az asszony unatkozik otthon, a gondolkodása, lelki világa beszűkül, minden apró kisegérből előbb-utóbb elefántot fog varázsolni. Féltékeny lesz, elveszíti önbizalmát, besavanyodik. Minden megjegyzésünket negatív oldalról fogja értelmezni, maga ellen fogja fordítani. Tessék az asszonykát szülés után elzavarni dolgozni! (mivel nem szeretnék a szoptatós nők országos egyesületével ujjat húzni, ezért azt mondom, tessék elzavarni a szoptatás befejeztével!) Tilos otthon csücsülni! Terhelni kell az agyát is, nem csak a lelkét, és a testét! Emberek közé kell bedobni, mert ő is társasági lény! Olyan munkát kell végeznie, melyet dicsérnek, jutalmaznak, kritizálnak, nem csak az otthoni unalmas, automatikus házimunkákat! Ha az anyai énjén kívül kielégítheti az emberi és a női énjét is a munkahelyén, akkor a fizikai fáradtságon átlépve kellemes társa lesz a férjének.
Dublinban tapasztaltam meglepődve, hogy a kismamák szülés után két hónappal visszatérnek dolgozni, nem szoptatnak és nincs GYES meg GYED, minden fiatalkorú bébiszitterként keresi meg a zsebpénzét, és a házasságok szépen működnek, nincs sok válás, három-négy gyerek még mindig az átlag családonként.
És a férj?
Először is, ne rohanjon haza munka után, mert a férfiak agyának kell egy órácska, hogy átkapcsoljon pihenő módba! Ha hazarohanunk a sok munkahelyi problémával, és otthon morgás vár, meg a babasírás, meg a visító bébipapa turmixgép, akkor nehéz lesz nem veszekedni, és nem megverni az asszonyt…
Munka után menjünk el úszni, edzeni, focizni vagy üljünk be baráttal beszélgetni egy kávézóba. Tanuljunk a fejlett, nyugati országok férfi társadalmától, munka után, ha nem is sportolnak, de beülnek gentleman klubokba szivarozni egy jót.
Másodszor, legyen sokkal türelmesebb, figyelmesebb, udvariasabb, romantikusabb az apuka, mint a gyerek születése előtt volt, mivelhogy az asszonyka megváltozott, érzékenyebb lett, fáradtabb, megviseltebb, önbizalom hiányos. Ne kritizáljon olyasmiért, amiért akár jogos a kritika, csak dicsérjen, és hangsúlyozza mindig mennyire fantasztikus a felesége! Építsük fel újra feleségünk önbizalmát!
Harmadszor, ne meséljünk el mindent otthon! Őszinte embernek neveltek a szüleim, mindig abban hittem, hogy intelligens nő és férfi mindent meg tud beszélni. Tévedtem. Rájöttem, hogy nem szabad mindent kimondani! Ahogyan a bizniszben is vannak hétpecsétes üzleti titkok. Nem csak a munkahelyi és pénzügyi problémákra gondoltam, mert azzal sem kell terhelni szegény párunk lestrapált agyát, de például, még véletlenül sem meséljük el, hogy ebédeltünk egy üzleti partnerrel, aki véletlenül egy csinos hölgy volt. Olyat se merjünk kiengedni azon a csúnya szánkon, hogy drágám jó lenne már kicsit sportolnod, diétáznod…
Ilyen egyszerű az elmélet. A gyakorlat nem ilyen tündérmese.
Sokszor vesztünk össze a feleségem féltékenysége miatt. Az egérből felfújt elefántok miatt. Sokszor sértődtem meg, mert nem jutalmazta az őszinteségemet, a hozzáállásomat, hűségemet, munkámat. Sokszor fordult meg a fejemben, hogy szeretőt keresek. Arra is gondoltam párszor, hogy másodszor is elválok.
Aztán kifújtam magamat, ettem-ittam egy hatalmasat, jót aludtam, oszt másnap megint visszazökkentem a hétköznapi kerékvágásba. Nem érdemes apró emberi butaságok miatt véget vetni egy jól működő emberi kapcsolatnak. Nem hagyhatjuk cserben a gyerekeket bosszúság, sértődés, hirtelen indulatok miatt. Ha az ügyfelek egzecíroztatását lenyeljük a pénzük miatt, akkor nyeljünk otthon is, a családunkért, a házasságunkért! Mutassuk meg, hogy férfiak vagyunk! Akkor váljunk, ha társunkból kiszerettünk, meguntuk, csalódtunk benne, és nem jó vele egy tető alatt létezni.
Üdvözlettel:
Bosnyák Áron
Szia Áron!
Ez most mi? Hol a titok? Csúszás közben sikerült megállnod, de attól még lent vagy.
Üdv Dariengo
Ui. Azt pedig, hogy láttad valahol, hogy működik valami, még nem biztos, hogy jól működik. (Dublin)
… és az órát légyszi javítsátok át, mert nem fél kettő van, hanem fél négy.
Helló!
Hol a titok?
Az a titok, hogy nekünk férfiaknak meg kell próbálnunk alkalmazkodni az új szituhoz, titeket nőket pedig agyon kell terhelni munkával, hogy ne hülyeségen járjon az eszetek.
Szerintem az egyetlen igazi titok a vallás. Dublin… A vallás kimossa az emberek agyát, megpuhítja őket, a határtalan szeretetre és megbocsájtásra nevel, és tiltja a válást. Vallásos emberek nem igazán válnak, és nem is panaszkodnak. Leélik egymás mellett az életüket. Szép hosszú házassággal dicsekedhetnek. Nem hiszem, hogy boldog házassággal, de hosszúval biztosan…
Egyszer majd írok a boldog házasság titkáról is.
Mesélj, neked mi a tapasztalatod, mi a hosszú házasság titka női szemmel?
Üdv.
Áron
Szia Áron!
Úgy gondolom ha az érzelmi alapozás megfelelő, továbblépve sem lesz gáncsoskodás. Nekünk ez bejött, de néha ugye itt is felforr a víz. Például mi munka közben sosem hivogatjuk egymást telefonon, hogy cuncimókus stb., nem cipelem magammal könyvet válogatni. Az emberek el sem tudják képzelni, mennyi mindennel vannak körülvéve, mert örökké mobiloznak, vagy szidják az előttük haladó szuzukist. Tessék lassítani.
Üdv Dariengo
Szia!
, van még négy nyelv, mely változik, gyengül, eltűnik… A nő csábító illata, az izgató testbeszéd. A gyerek megszületése előtt minden délben hazarepülhettem ebédre és halálos szeretkezésre. Az ölében szundítottam negyedórát ameddig simogatta a homlokomat… Ma már nincs ilyen. Ma már nincs kecses testbillegtetés az ajtóban, és belépéskori vámoltatás 
. Este hulla fáradtan olyan van, hogy na, szeretkezünk?
Amikor zokogva vissza kellett adnom a csellómat, mert a számítástechnika és az elektronika mellett döntöttem, apám azt mondta, fiam az életben nem lehet mindent… Én azóta sem tudom ezt elfogadni. Keményfejű, maximalista, mazochista daccal próbálom beleszorítani a napi huszonnégy órámba a karriert, házasságot, gyereknevelést, szórakozást, barátkozást… Negyvenkét éves fejjel lassan rájövök, hogy mégis az öregnek volt igaza… Nem azért nem működnek a dolgok, mert az emberek nem akarják, mert nem csinálják szívvel-lélekkel, vagy mert nem találják meg az igazi társukat, hanem tényleg nem fér bele minden a rövid napokba.
Az akarás nem elég a házasságban. Az akarás nagyon szépen ápolhatja a szerelem öt nyelvét, de ahogy azt egy okos ember megírta
Nem szeretném propagálni, mert barátnőim megsértődnek, de abban is hiszek, hogy ha mi férfiak nem megyünk minden nap haza, akkor a házasság hosszabb lesz. Irigylem például a vadász barátaimat, akik két-három napra elhúznak vadászni, bármikor rossz kedvük van vagy megunják a morgó feleségüket, a fárasztó aranyoskát. Elmennek, kifújják magukat, feltöltődnek a csendben, madárcsicsergésben, a friss levegőn, és hazajönnek mosolyogva, és már nagyon vágynak rájuk az asszonyok. Elmúlik pár nap, megint nő a feszültség, oszt megint elhúznak. Tök jó, mert nincs idejük veszekedni. Amikor együtt vannak, szeretik, imádják egymást. Én hülye, én lelkiismeret furdalással küszködöm, ha nem érek haza időben, ments isten pár napra el kell utaznom munka miatt!
Mennyibe kerül a vadász jogosítvány? Várjatok, jövök!
Tudod mi szeretnék lenni? Gyerek! Most jöttünk haza gyerekestül a csömöri Halász Judit koncertről, és hihetetlenül élveztem! Megint gyerek lehettem, hacsak egy órára is, de megint önfeledten daloltam, őszinte mosollyal, megint szerelmes voltam Halász Juditba és a gyönyörű dalaiba, és leszartam magasról a feladataimat, a házasságomat, a gyereknevelést, meg a többit. Istenem, de jó gyereknek lenni!
Üdv.
Áron
Szia!
Túl sokat vállalsz magadra, mindenkinek meg szeretnél felelni, ugyanakkor mégsem vagy elégedett a saját teljesítményeddel, és mindig úgy érzed, kimaradsz valamiből. Mindezt megértem, de nem értem. Az emberek már nem mutatják ki olyan intenzíven a boldogságukat, mint régen. Ideje, hogy már mások is tegyenek érted valamit. Nálunk diliház volt a hétvégén, sok gyerek, jövés menés, most nekem kellett tenni másokért, de jólesett, mert szeretem őket. És hagyják, hogy szeressem őket.
Üdv Dariengo
Szia!
Tuti valamelyik ex barátnőm vagy, oly annyira ismersz!
Tesznek emberek értem, nagyon szeretnek, és nagyon értékelem ezeket az értékes tetteket. Az a bajom, hogy nem tudom lefárasztani az agyamat és a testemet.
Abban bízom, hogy hamar megöregszem, leáll a hormonműködésem, eldobom a mobilt, és egész nap a pici csónakomból pecázok Montenegró napragyogta tengerpartján…
Üdv.
Áron
Szia!
Nem voltunk és nem is leszünk soha semmilyen kapcsolatba. Pusztán általános témákat vetsz fel, amit lehet boncolgatni.
Ezt muszáj gyorsan leszögezni, mielőtt tévedésekbe bonyolódnál.
Üdv Dariengo
Hát bepróbálkoztam. Próba cseresznye.
Viccet félretéve, nem a levelezőpartnerre koncentrálok, hanem a témára.
Viszont, még nem kaptam kielégítő választ arra a kérdésemre, hogy mi a hosszú házasság titka női szemmel? Hogyan élitek meg a gyerek születése utáni változást? Milyen változást éreztek, érzékeltek, milyen változásoknak vagytok tudatában? Mit tesztek, és mit vártok el kismamaként a kispapától? stb. stb…
Segíts!
Üdv.
Áron
Szia T. levelezőpartner!
Hogy mi a hosszú házasság titka, soha nem fogod megérteni. Soha. Legfeljebb elolvasod, nyugtázod, és elmerengsz róla egy cigi mellett. Hogy jön ide a gyerek születése? A kismamaság, papaság? Miért kell a gyereket a középpontba helyezni? Amikor a fiam megszületett, nagyjából nem változott semmi, csak kisebb lett a hasam, és szakaszokban aludtam a nyolc órát. Ugyanúgy mentünk esküvőre, strandra, kutyát sétáltatni. Sokszor kettesben is. Két gyerekkel ugyanúgy. Hárommal majd ugyanúgy fogunk. Soha nem evett itthon az unalom, féltékeny meg utoljára ötéves koromban voltam. Ehhez jön a férjem nyugodt(nak mondható) természete, és a mindkettőnkből teljesen hiányzó sértődősség. Amikor előszőr láttam őt életemben, és hallottam beszélni, számomra kedves témákról, és éreztem a kisugárzását, láttam a tekintetében az értelmet, akkor tudtam, hogy vele lesz teljes az életem. Ez azóta bővült, minél jobban megismerem. Az esküvőnk utáni években volt hasonlóban élményem, amikor egy számomra kevésbé ismert srác került a környezetembe, kicsit bizonytalanná tett, de az előélete meggyőzőtt arról, hogy nincs dolgunk egymással. Furcsa dolog ez a kisugárzás, becsapós, főleg ha valaki túl későn döbben rá, hogy milyen ostoba élettársat választott.
Üdv Dariengo
Drága bölcs Dariengo!
Nagyon örülök, hogy tökéletes feleség vagy, és annak is, hogy tökéletes férjed van, de ha kicsit körbenézel a barátok között (már ha két ilyen tökéletes embernek egyáltalán szüksége van barátokra), akkor észre fogod venni, hogy a házasságok java nem így működik, mint a tiétek.
Szerintem, ha valaki szerelmes, az féltékeny.
Szerintem, ha valaki még nem vált el, akkor nincs olyan szaktudása, hogyan kell profi módon házasság kft-t managelni.
Szerintem, ha gyerek születik, a nő megváltozik.
Vagy ezeket sem tudom jól?
Üdv.Áron
Szia!
Csak nem mérgesnek tetszik lenni? Pedig épp most akartam színt vallani, volt szabad fél órám és összeírtam a kellékeket ahhoz az oktalan boldogsághoz, aminek magam is szenvedő alanya vagyok. Azt hiszem ilyen kelletlen magasztalás után inkább lehalkulok. Elnézést, ha akaratlanul is megbántottalak, nem mentegetőzöm.
Üdv Dariengo
Szia!
, kérem szépen sokat írni! 
Nem voltam mérges, nem bántottál meg, csak kihagytam a mosoly jeleket, én kérek elnézést!
Publikus portálon levelezünk, én vagyok a szerző, szerinted illene bárkit is kelletlenül magasztalnom?
Nesze sok mosoly
Üdv.
Áron
Szia!
Ez gyors volt.
Tényleg nem szeretném a kegyedet (ti. jóindulat) elveszíteni.
Most néztem ki az ablakon, sajnos, észrevettem, hogy telehold van, ilyenkor nincs alvás, teljes káosz…lesz időm körmölgetni és álmatlanul álmodozni.
Üdv Dariengo
Szia!
Még a végén igazad lesz?
http://href.hu/x/cjlm
:):)
Szia!
Kösz, hogy néha igazat adsz!
Nem lehet általánosítani, de én úgy érzem, hogy az esetek többségében az iménti megfigyelés igaz.
Én abban hiszek, hogy az ősi kódolásunk szerint létezünk még ma is, mi modern emberek. Az ősi genetikánk bennünk él, ez határozza meg a lényünket, és tudatosan el kell nyomnunk ezeket az állati ösztönöket a mai társadalmi normák miatt. Már ha sikerül…
Dícséret Neked, hogy még külföldi cikkeket is tanulmányozol e témában!
Üdv.
Áron
Hú Áron,gartulálok,hogy így sikerült összefoglalnod ezt a témát!Olyan egyszerű az egész csak foglalkozni kell vele és oda kell fiyelni,hogyan alakítjuk a dolkokat.Totálisan így gondolom én is,de jó volt összeszedetten átolvasni az egészet:)
Amúgy bocs a félreírásokért,valahogy nem megy a gépelés.Elolvastam a kommenteket is és nagyon érdekes dolgokat olvashattam.
Az én véleményem röviden és tömoren főleg az,hogy az egész genetika,kémia! Sokan a mesékben akarnak maradni felnőttként is,közben a realitás mást diktálna!Egy jól működő kapcsolatért bizonyos idő után tenni kell,nem feladni és nem foglalkozni vele,mert úgymond én ‘azt hittem’ a szerelem egy tündérmese és boldogok leszünk még meg nem halunk….
Saját tapasztalatból meg csak annyit,hogy soha nem voltam házisszony típus,nem tudom elképzelni azt,hogy otthon üldögéljek a gyerekemmel és másról ne szóljon az életem.Ez egy rendkívül magányos létet biztosít és ilyenkor sokat gondolkodhat az ember és az nem feltétlenül jó,főleg ha hülyeségeken rágódunk!Na,és azért kezdtem mindebbe bele,mert belekerültem most egy ilyen szituációba pár hónapig,mivel a párom munkája más országba szólította,ahol én nem találok munkát és sokszor kilátástalannak érzem a helyzetemet,pedi elfoglalom magam,de számomra a naponta való főzés és olvasás nem kielégítő,de most nincs más lehetőségem csak az,hogy odafigyeljek arra,hogy ne hülyüljek meg teljesen és ne kombinálgassak,ne szűkűljek be teljesen és ne válljak házisárkánnyá.(és bizonyított tény,hogy Nekem eddig semmi ilyen problémám nem volt otthon,amikor ‘fontosnak’ éreztem magam,azaz szociálisan aktív voltam és voltak más kötelességeim is)
Kedves Fanny!
Köszönöm a kritikát. A főszerkesztő úr mindig lehurrog, hogy általánosítok, közben nehéz 1-2 oldalon leírni 43 év tapasztalatot, megfigyelést, érzelmet, élményt, csalódást… Egyszer könyvet írok, és abban szépen, bőven kiboncolgatom ezeket a dolgokat.
Szerintem a szerelem az agyunk kitalációja. Belénk nevelik a szülők, elhisszük a haveroknak. A szerelem egy egyszerű kémiai, testi-lelki vonzalom, amikor annyira szeretnénk valakit megszerezni, megtartani, ölelni, szeretni, szeretkezni vele, élni vele, hogy köpni-nyelni nem tudunk, nincs étvágyunk, álom nem jön a szemünkre, bármit megtennénk érte, és természetesen beleképzeljük azokat a tulajdonságokat, amilyenekkel a számunkra ideális társ rendelkezik.
Szerintem nincs jól működő meg rosszul működő kapcsolat, van egy kapcsolat, és azt két ember kezeli, építi, meg a sok külső hatás, körülmény.
Senki nem építhet olyan kapcsolatot amilyent szeretne, mert minden ember más, és nem olyan mint saját magunk. Emellett, emberi társadalomban élünk, régóta definiált normák szerint, és ezek is áthúzzák a számításainkat, vágyainkat.
Az biztos, hogy ha valaki unatkozik vagy olyan dolgokkal foglalkozik amilyeneket nem szeret, és nincs sikerélménye, nincs a munkájának gyümölcse, elismerése, akkor negatívan gondolkozik.
A bizalom egy óriási dolog a kapcsolatban.
A féltékenység pedig egy betegség.
Ha a párunk távol van, és mi nem bízunk a szerelmében, szeretetében, ragaszkodásában, hűségében, ha nem érezzük ezt, ha felébred bennünk a féltékenység, akkor a kapcsolatnak lőttek.
A távkapcsolatban sokat segít a jól működő család és a gyerekek, mert ilyenkor bármelyik fél is van távol, akkor ő hazavágyik, hazasiet, és ez megnyugtatja az otthon csücsülő társat, nem jár az esze negatív dolgokon.
A gyerek nélküli távkapcsolatoknál a tapasztalatom az, hogy mindig szétszakadnak.
Remélem átvészelik ezt a periódust!
Üdvözlettel:
Bosnyák Áron
Kedves Áron!
Véletlenül tévedtem erre az oldalra, és átolvastam az írásaidat! Volna egy kérdésem, ezeket a cikkeket mind Te írtad, saját kútfőből, vagy több ember is dolgozik ezen a blogon?
Köszi
Anikó
Kedves Anikó!
Minden cikk szerzője fel van tüntetve, a saját cikkeimet saját tapasztalataimból merítem. A Szex és Budapest blog az én ötletem volt, ebbe csak én írok, meg a kedves olvasók a hozzászólásokat.
Csak azt sajnálom, hogy a cikkek nem lehetnek terjedelmesek, ezért egyszerűsíteni kell, általánosítani, így nem tudom pontosan, teljes egészében leírni az érzelmeimet, gondolataimat…
Szerintem minden homo sapiens egyed tudna ilyent írni, ha kicsit félretenné a morgást és pénzhajkurászást, ha félre tudna vonulni csendes, egészséges környezetbe, és rákényszerítené magát a gondolkodásra és írásra.
Üdvözlettel:
Bosnyák Áron
Kedves Áron!
Nem akarlak megbántani, de olyan érzésem van az írásaiddal kapcsolatban, mint ha valóban a Marsról jöttél volna! Minden elismerésem annak a nőnek, aki képes veled élni, amennyiben az írásaidat valóban tapasztalataidra hagyatkozva írod!
Üdvözlettel:
Anikó
Kedves Anikó!
Nem vagyok könnyű eset, de hát ki az.
Viszont, szakmai deformációm révén egyszerűen gondolkodom, azonnal döntök, ha tévedek bocsánatot kérek, büszke vagyok származásomra, az édesapám és édesanyám nevére, családcentrikus vagyok, lojális, hű társ, tehát elég könnyen kezel egy olyan nő, aki megért, szeret, elfogad, és kellemes társ akar lenni. Kihangsúlyoznám: NŐ.
Remélem te is ilyen Nő vagy, remélem már érted a férfiak működésének képleteit, tudsz velük bánni, tudsz velük boldogságban élni.
Üdvözlettel:
Bosnyák Áron
Kedves Áron!
Nagy erény, ha egy férfi képes, és tud is bocsánatot kérni! Tapasztalatom szerint egyszerűbb megnemtörténtnek tekinteni bizonyos dolgokat, mint az, hogy egy pasi azt mondja, hogy “ne haragudj rám, bocsánat!”, ami nem egyenlő a “bocsi” szócskával!
Üdv:
Anikó
Kedves Anikó!
A nők sokkal jobban érzelmi lények, mint a férfiak, a döntéseiket érzelmek vezérlik, ezért az olyan szavak, mint a bocsáss meg fontosabbak számukra, mint a hiba helyreállításának ténye. Ha a férfiak tévednek (kihangsúlyoznám Férfiak), akkor azt helyrehozzák, sok szöveg nélkül. A nők nem hozzák helyre, csak bocsánatokat kérnek. Tudom, általánosítok, de szeretném valahogy egyszerűen megmagyarázni mi miért nem lamentálunk hosszasan bocsánatkérésekkel. Egy férfi ne szövegeljen, hanem cselekedjen!
Üdvözlettel:
Bosnyák Áron
Kedves Áron!
A hosszú házasság titka a téma!
Ha erről beszélünk, és nem csupán nő férfi kapcsolatról, akkor az ön állítása nem helytálló! Amennyiben a cél az, hogy működőképes legyen egy kapcsolat, fontos feltérképeznünk a másik igényit, vica-verza! Tehát amennyiben egy jó társam van, hibázik, megbánt, meggondolatlanul használja a szavakat, ami számomra sértő, és ennek én magam hangot is adok, a megoldás nem az, hogy én férfi vagyok, nem ismerem el, hogy elvetettem a súlykot, nem is így gondoltam, hanem majd jól helyrehozom…. Vannak “nagy mondatok” -szerintem a legtöbb nőtársam fejében, amit soha-soha nem fog elfelejteni, mert akkor ott, olyan sebet ejt rajtunk, amit már nem lehet elfelejteni, azon már nincs mit helyrehozni, elkísér egy életen keresztűl! Tehát Önnek igaza van, Kedves Áron, a nők sokkal érzelmibb lények, mint a férfiak!
Üdvözlettel:
Anikó
Kedves Anikó!
1. Kérlek tegeződjünk!
2. Ne haragudj rám, bocsánatot kérek, hogy a véleményem nem egyezett a tiéddel!
Üdvözlettel:
Áron
Úgy láttam nem mai a cikk, de azért szeretném pontosítani. Dublinban nem 2 hónappal a szülés után mennek vissza a nők dolgozni, legalábbis az átlag biztos, hogy nem.
Itt Írországban 6 hónap az anyasági szabadság, ami fizetett (ez talán az otthoni GYES-nek felelhet meg). Ez idő alatt az anyuka a teljes fizetését kapja, egy részét a munkáltatójától, másikat az államtól (ez az ún. Child Benefit). A 6 hónap után minden anyukának jár +4 hónap fizetés nélküli szabadság, ami természetesen nem kötelező. Tehát összesen 10 hónapot lehet otthon az anyuka a szülés után.
Azt a kijelentést túlzásnak tartom, hogy a dublin-i anyukák nem szoptatnak. Én elég sok anyukát ismerek itt Dublinban és szinte mindenki (kb. 80%) szoptatja/szoptatta a babáját.
Kedves mancika!
Biztosan így van, köszönöm a pontosítást.
Öt napot töltöttem Dublinban, a kedves idegenvezető hölgy mondott pontatlan dolgokat, mivel fiatal leányka volt, biztos ő is csak hallotta valakitől…
A lényeg, hogy nem szabad otthon savanyodni a kis drága parazitákkal.
Értelmes lénynek szüksége van a munkára, a munkatársakra, a munka gyümölcsére.
… Hogy nekünk férfiaknak se kelljen azt hallgatnunk, hogy “már nem vagyok szép, már nem vagyok hasznos, már nem is szeretsz…”
Üdvözlettel:
Bosnyák Áron
Még egy gondolat! A gyerekvállalással kapcsolatos tapasztalaimat szeretném megosztani. Itt Dublinban az egész terhességet természetes dolgonak tartják. Nekem a terhesgondozáson a háziorvosom (mert itt a terhesgondozások alkalmával hol a kórházba, hol a háziorvoshoz kell menni) mindig hangsúlyozta, hogy a terhesség nem egy betegség, hanem egy állapot. Mindent sokkal lazábban vesznek, mint otthon (bár otthon nem szültem gyereket, csak a barátaim beszámolóiból kiindulva gondolom ezt). Pl. sima, komplikációmentes szülés esetén az anyuka 24 órával a szülés után elhagyhatja a kórházat és hazamehet.
A nők nem feltétlenül rohannak vissza a munkába, sőt ha tehetik 1-2 évig, vagy amíg jön a kisteső vissza se mennek dolgozni. De a gyerek születése után szinte azonnal kimozdulnak otthonról. Nekem is azt mondta a dokim, hogy amint úgy érzem, hogy van erőm mozduljak ki a lakásból: menjek sétálni, bevásárolni, baba-mama klubba stb. Rengetegszer látok anyukákat picike, pár hetes vagy napos babákkal kint az úton, a parkban, a boltokban, éttermekben stb. Szerintem ez nagyon jó dolog. Mivel ezt látja az ember, így ezt tartja normálisnak és e szerint cselekszik.
Tehát szerintem nem feltétlenül a munkára van szüksége a nőknek, de igenis kell, hogy a gyereknevelésen és a háztartásvezetésen kívül más is kitöltse a mindennapjait.
Természetesen ehhez kell a környezet, úgy értem, hogy legyen lehetősége hova kimozdulni az anyukának. Valamint az apukának is partnernek kell lenni ebben. Támogatni kell az anyukát, egyrészt lelkileg, másrészt ki kell venni a részét a gyereknevelésből. Azaz ha az anyuka szombatonként el akar menni a fitness club-ba, akkor egyértelmű legyen, hogy az apuka otthon marad a gyerkőccel.
Itt ez is nagyon természetes dolog. Rengeteg apukát látok, akik pl. délután munka után sétáltatják a kisbabájukat. Nem tudom ez otthon mennyire jellemző…
Hát ez több lett, mint egy gondolat… Bocsánat a hosszas gondolatmenetért!
Kedves mancika!
Köszönjük a gondolatot. Cikkeket is szívesen fogadunk, nagyon kíváncsiak vagyunk hogyan élnek Dublinban a Nők!
A leírtak nagyon hasonlítanak a svédországi tapasztalatomhoz, több apuka tol babakocsit, mint anyuka.
Ahol nem kell napi húszórát robotolnia mindkét szülőnek, ahol a bank nem fenyeget kilakoltatással, ott mindkét szülő elégedetten, mosolyogva tér haza délután hat órakor, és sokat sétálnak, és beszélgetnek egymással…
A gyerekvállalás is öröm, az állam mindent megtesz, hogy segítse a szülőket, a családot, a nőket.
Itt nálunk olyan érzésem van, bárhová is megyek, hogy minden ember, minden gyerek, minden család, minden élet csak teher és nyüg ennek a rendszernek…
Üdvözlettel:
Bosnyák Áron