Az életbiztosításból származó jövedelem adózása

Az életbiztosításban a biztosító a biztosított életével kapcsolatos valamely kockázat vagy esemény (például halál, meghatározott életkor elérése, betegség) bekövetkezésére vállal szolgáltatást.

Az életbiztosításoknak alapvetően két altípusa van. Egyrészt vannak a kockázati, halál esetére szóló életbiztosítások, melyeknek a lényege az, hogy csak abban az esetben fizetnek, ha a biztosított a tartam alatt meghal. A kockázati életbiztosításoknak jellemzője, hogy a díjfizetés elmaradása esetén a szerződés általában nem biztosít maradékjogokat.

Az életbiztosítások másik típusa az elérési biztosítás, amely egy megtakarítás célú biztosítás, ami lejáratkor kifizeti a megtakarítás eredményét, azonban, ha a tartam alatt a biztosított elhalálozik, a biztosító semmit sem fizet.

A kockázati és az elérési biztosítások összekapcsolásából jött létre a vegyes életbiztosítás, amely egyaránt alkalmas megtakarításnak és életbiztosítási védelemnek is. Az elérési és a vegyes életbiztosítások jellemzően szolgáltatnak maradékjogokat. A vegyes biztosítások közül speciális a befektetéshez kötött életbiztosítás (az úgynevezett unit linked életbiztosítás), melynek jellemzője, hogy az ügyfelek számára nyújtott vegyes életbiztosítás szolgáltatásokat a befektetési lehetőségekkel kombinálja. Ez utóbbiakat befektetési alapokon keresztül teszi, amelyekbe a biztosító a magánszemély választása szerint fekteti a befizetett díjakat. Az életbiztosítás lejártakor esedékes kifizetés összege a felhasznált alapok hozamától függ.

1. A kockázati (halál esetére szóló) életbiztosítás

A biztosító a kockázati életbiztosítás alapján nyújtott haláleseti, baleseti, betegségbiztosítási szolgáltatása az Szja-törvény 1. számú melléklet 6.6. pontja alapján adómentes. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a kockázati életbiztosításokból származó jövedelem szinte minden esetben adómentes, ugyanis a kockázati életbiztosítások csak a biztosítási esemény – tehát jellemzően a haláleset, illetve esetlegesen a baleset, a betegség – bekövetkeztekor teljesítenek, illetve a kockázati életbiztosításokhoz jellemzően nem kapcsolódnak maradékjogok.

Azonban lehetnek olyan esetek is, amikor a biztosító szolgáltatása nem tekinthető adómentesnek. Egyrészt nem adómentes, hanem kamatjövedelemnek minősül a kockázati életbiztosítás szolgáltatása akkor, ha a biztosító olyan külföldi államban bír székhellyel, amely állammal Magyarországnak nincsen a kettős adóztatás elkerüléséről szóló nemzetközi egyezménye, és amely biztosító nem rendelkezik magyar fiókteleppel. Másrészt nem adómentes a biztosító szolgáltatása akkor, ha annak díját a magánszemély költségként elszámolta.

Lényeges, hogy az Szja-törvény 1. számú melléklet 6.3. pontja alapján 2010. január 1-jét követően is adómentes a kockázati (halál esetére szóló) életbiztosítás, a baleset-biztosítás, a teljes és végleges munkaképtelenségre szóló betegségbiztosítás díja. Ha egy munkáltató a munkavállaló, mint biztosított kockázati életbiztosításának díját megfizeti, akkor sem a munkáltatónak, sem a munkavállalónak nem keletkezik adókötelezettsége. Ezen biztosítások esetén a biztosító szolgáltatása is adómentes jövedelemnek minősül.

2. Az elérési életbiztosítás

A biztosító az életbiztosítással összefüggésben nyújtott – nem haláleseti, baleseti, betegségbiztosítási – szolgáltatására az Szja-törvény 1. számú melléklet 6.6. pontja nem vonatkozik. Ez azonban nem minden esetben jelenti azt, hogy a biztosító ilyen jellegű szolgáltatása minden esetben adókötelessé válna, ugyanis az ilyen jövedelemre – ideértve a maradékjogból származó jövedelmet is – az Szja-törvény 65. §-ának szabályai vonatkoznak, melyek bizonyos esetekben szintén adómentességet biztosítanak.

Az Szja-törvény 65. § (1) bekezdés d) pontja szerint kamatjövedelemnek minősül a maradékjogból, illetve a biztosítónak az életbiztosítás alapján nyújtott nem haláleseti, baleseti, betegségbiztosítási – tehát nem adómentes – szolgáltatásából származó bevételnek egy bizonyos része. Ugyanis a fő szabály szerint a bevételből levonható

–        a magánszemély vagy javára más magánszemély által fizetett díjak összege (kivéve, ha azt a befizető költségként elszámolta),

–        az adóköteles (adózott) biztosítási díjak összege.

Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az elérési életbiztosítások esetén a biztosító szolgáltatásából, illetve a maradékjogból származó bevételnek csak a magánszemély költségeit meghaladó része minősül jövedelemnek. Azaz az elérési biztosításokat a jogalkotó befektetésnek tekinti, és ennek megfelelően a tőkejövedelmekre – azon belül a kamatjövedelemre – vonatkozó szabályokat rendeli alkalmazni.

(A témával kapcsolatban 2010. február 10-én tájékoztató jelent meg az APEH honlapján a biztosításokra vonatkozó 2010. január 1-jétől hatályos adózási szabályok gyakorlati alkalmazásának egyes kérdéseiről. Ebben részletesen foglalkoznak – többek között – a biztosításból származó kamatjövedelem kiszámításával, a kamatjövedelmet csökkentő tételek kiszámításával, az adóalap meghatározásával. Elérhető az alábbi linken: http://www.apeh.hu/adoinfo/szja/bizt_100210.html?query=biztos%C3%ADt%C3%A1s )

Az adókötelezettség azonban nem minden esetben alakul így. Nem tekinthető ugyanis kamatjövedelemnek a bevétel költségekkel csökkentett része abban az esetben, ha

–        a biztosítási szerződés díját vagy díjának egy részét a magánszemély költségként elszámolta,

–        az életbiztosítási szerződés más – nem magánszemély – által fizetett díja vagy díjának egy része adómentesnek minősült (kivéve, ha a szerződés átalakítására tekintettel a magánszemély a díj, mint egyéb jövedelem után az adót megfizette).

Ha tehát a magánszemély annak a biztosításnak a díját költségként számolta el, amelynek a kedvezményezettje saját maga, akkor a bevétel fentiek szerint meghatározott része nem minősülhet kamatjövedelemnek.

Ugyancsak nem tekinthető kamatjövedelemnek a biztosítótól származó bevétel abban az esetben, ha az életbiztosítási szerződés díját vagy díjának egy részét más személy – aki nem magánszemély – fizette, és ez a juttatás a biztosított adómentes bevételének minősült (kivéve, ha a szerződés átalakítására tekintettel a magánszemély a díj, mint egyéb jövedelem után az adót megfizette). Ugyanis az Szja-törvény 1. számú melléklet 6.3. pontja szerint a kockázati (halál esetére szóló) életbiztosítás díja adómentes juttatás. A kockázati életbiztosítással összefüggésben a magánszemélyt jellemzően nem illeti meg maradékjog, de amennyiben igen, akkor az abból származó bevétel – a fent említett kivétel miatt – nem tekinthető kamatjövedelemnek. Más irányadó szabály hiányában az ilyen bevétel – illetve annak a magánszemély költségeivel csökkentett része – egyéb jövedelemnek minősül.

Ennél jellemzőbb az az eset, amikor a kockázati életbiztosítás átalakításra kerül. Előfordulhat ugyanis, hogy a munkáltató oly módon köt vegyes jellegű életbiztosítást, hogy a munkavállaló (illetve a munkavállaló örököse) csak abban az esetben jogosult a szolgáltatásra, ha a haláleset, baleset, betegség bekövetkezik, míg a szerződés lejártakor a szolgáltatást a munkáltató szerzi meg. Ebben az esetben az életbiztosítási szerződés – a magánszemély szempontjából – megfelel az Szja-törvény 1. számú melléklet 6.3. pontjában foglaltaknak, így a munkáltató által fizetett biztosítási díj adómentes. Amennyiben későbbi időpontban az említett biztosítási szerződést oly módon alakítják át, hogy a lejárati szolgáltatásra a munkáltató helyett a magánszemély válik jogosulttá, akkor a munkáltató által korábban megfizetett díjak együttes összegét jogviszony szerinti – jelen esetben munkaviszonyból származó – jövedelemnek kell tekinteni, mely jövedelmet a magánszemély a szerződés átalakításának napján szerez meg. A biztosítási szerződés ilyen átalakítása esetén nem zárja ki a kamatjövedelem szerinti minősítést az, hogy korábban az életbiztosítás díja adómentesnek minősült.

Összefoglalva megállapítható, hogy az elérési életbiztosítások esetén a biztosító szolgáltatása vagy a maradványjogból származó bevétel – a magánszemély költségeit meghaladó része – jellemzően kamatjövedelemnek minősül, kivéve abban az esetben, ha a biztosításra való jogosultsághoz a magánszemély valamely tevékenységének eredményeképpen jutott. Ugyanakkor 2010. január 1-jétől további kedvező szabályokat találhatunk az Szja-törvény 65. § (3) bekezdés ac) és ad) pontjaiban, amelyek a megállapítható kamatjövedelem egészére vagy részére adómentességet biztosítanak.

Ezen új, a megtakarítások ösztönzését célzó szabályok szerint nem kell jövedelemként figyelembe venni a biztosításból származó kamatjövedelem 50 százalékát akkor, ha annak megszerzése a biztosítási szerződés megkötésének ötödik fordulónapját követően történt, illetve 100 százalékát akkor, ha annak megszerzése a biztosítási szerződés megkötésének tizedik fordulónapját követően történt. 2009. december 31-éig az a szabály, mely szerint a tíz évnél hosszabb lejáratú életbiztosításokból származó jövedelem adómentes, az Szja-törvény 1. számú melléklet 6.6 pontjában szerepelt. Tehát a fenti szabályban igazi újdonság az, hogy a szerződéskötést követő öt év után megszerzett jövedelem esetén a kamatjövedelemnek gyakorlatilag csak a fele adóköteles, ami végeredményét tekintve ugyanazt jelenti, mint ha azt mondanánk, hogy az adó mértéke nem húsz, hanem tíz százalék. Sőt még az eddigieknél is kedvezőbb szabályok vonatkoznak a kamatjövedelem megállapítására akkor, ha a biztosítási szerződés a bevételrész megszerzésével nem szűnik meg.

2010. január 1-jével az Szja-törvény speciális szabályokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogy hogyan kell a kamatjövedelmet megállapítani a díjtartalék kivonása esetén. Habár az Szja-törvény nem határozza meg azt, hogy mit tekinthetünk díjtartaléknak, megállapítható, hogy biztosítók gyakorlatában díjtartalék alatt azt a biztosítási díjakból képzett elkülönített tartalékot értik, amely a később bekövetkező biztosítási események (halál, elérés) kapcsán járó szolgáltatások fedezésére szolgál. A díjtartalék-kivonás pedig az, amikor a korábban fennálló biztosítási szerződést a felek oly módon alakítják át, hogy a magánszemély részben hozzájuthat a díjtartalékhoz, természetszerűleg csökkentve ezzel a biztosító jövőbeni szolgáltatásának nagyságát.

Amennyiben ezen díjtartalékot vonja ki részben a magánszemély a biztosítási szerződésből, akkor a korábbiakban ismertetettek szerint a jövedelem megállapítása során a levonható költségnek nem az egészét, hanem csak meghatározott hányadát lehet levonni a bevételből. Azaz a díjtartalék kivonása esetén az összes költségnek csak azt a részét lehet levonni a díjtartalék kivonásra tekintettel megszerzett bevételből, amelyet a kivont díjtartalék összegének és a kivonás előtti díjtartalék összegének aránya meghatároz. További szabály, hogy több, egymást követő tőkekivonás esetén az egyes elszámolt költségrészek együttes összege nem haladhatja meg az összes befizetett díj összegét.

(A már említett APEH tájékoztató a díjtartalék kivonás eseteit is részletesen modellezi.)

Az elérési életbiztosítások munkáltató által megfizetett díja – ha a biztosító szolgáltatására a magánszemély jogosult – az Szja-törvény 25. § (1) bekezdése alapján nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül. Vegyes biztosítások esetén – ha a biztosítási díj a szerződés alapján megosztható a kockázati és az elérési biztosítás díjaként – a díj egyik része megfelelhet az Szja-törvény 1. számú melléklet 6.3. pontjában foglalt adómentességnek, míg a díj másik fele munkaviszonyból származó jövedelemnek tekintendő.

A maradékjog fogalma: Olyan jogosultságok, amelyek az életbiztosítási szerződésekben rögzítettek, és a szerződések a biztosítási összeg kifizetése nélküli megszűnése esetén is fennmaradnak. A maradékjog feltétele a díjtartalék.

Lehetséges maradékjogok: kötvénykölcsön, díjmentes leszállítás, visszavásárlás. (a szerk)

Mi jár a fejedben?

paperwriting essay writing for buy research papers online no plagiarism purchase research papers online can someone help me with my homework