Sakk-Matt

Ismeretlenül ajánlom Hajdú B. Istvánnak, kedvenc sportriporteremnek

Nem véletlenül élek jelenlegi párommal immár „ tizensok „ éve együtt. Rengeteg jó tulajdonsága mellett szellemessége az, ami azt hiszem elengedhetetlen a boldog mindennapokhoz, ám néha mégis összezörrenünk.
Szokványosan indult a hét vége. Még sötét volt, amikor felébredtem, és mivel mindenki aludt, leballagtam a boltba. A reggeli kalács mellett beszereztem a Nemzeti Sportot is – tudom én mi az a kötelesség.
Miután hazaértem, előjött az emberem a hálószobából,  és egy kecses mozdulattal kicsippentette a sajtóterméket a kosárból, majd belezuhant egy fotelba. Én a családot és a körletet ráztam gatyába, ő pedig a Sportot. „Ölég „ nagy egy újság az.
Hátulról kezdte, azután előre-hátra ugrálva feltérképezte, felállított egy fontossági-érdekességi sorrendet, és e szerint haladva szépen, komótosan megemésztette a lapot. Ez idő alatt nem látott, nem hallott.
Az élet persze ment tovább nélküle, mosogatógép indult, házi feladat készült, vasalt ruhák kerültek a helyükre. Édesapa mindeközben bekapcsolta a tévét, leellenőrizte a teletexten a Nemzetiben olvasottakat és fellelt magának egy felvételről közvetített Liverpool-Hull City Premier-League mérkőzést, hisz szívünk MTE és persze Pool. Miközben a Liver 6-1-re verte a Hullt, át-át kapcsolgatott a textre, mert hát a tabellák sosem alszanak, hála annak, hogy a FÖLD forog. Közben persze folytonos intellektuális kapcsolatban voltunk, adatokkal bombázott minket Torresről, aki egyébként el Niňo – Benitezről, aki meg ugye szintén spanyol, a Liver meg persze – angol?!  A szurkolók mindenesetre jó részt…
Szerencsére a foci után nem kapott elvonási tüneteket, mert azonnal indult a hazai kosárlabda bajnokság Albacomp-Körmend rangadójának közvetítése egy másik csatornán. Sabáli és Halm edzők előélete újabb interaktív kapcsolatot eredményezett a családfő és alattvalói között. Nem húzom tovább az idegeket – aznap még részesei lehettünk egy Forma-1-es időmérő futamnak és egy Újpest-Fradi bajnoki rangadónak, ami minő szerencse, 3 év után ismét összejött.

Néha ellejtettem ugyan a készülék előtt, a csípőmet kicsit erőteljesebben mozgatva mint máskor, és elértem vele, hogy az ember nyaka is erőteljesebben mozgjon, …. hogy lássa tőlem az adást.
Aztán valahogy lerángatta az egyik gyerek az udvarra focizni, engem pedig fennhagytak valamilyen sport közvetítéssel a háttérben.
Vasalgattam, közben a gondolataimba merültem, mikor egyszer csak rádöbbentem, hogy ábrándjaimat a – szöktetés,…  bal szélső hárít,… kirúgás,…a partjelző nem látta,… szöglet, – kifejezések festik alá.
Nem akartam hisztizni, de kénytelen voltam valahogy füstjeleket adni, -„SEGÍTSÉG, ez így nem mehet tovább!”-, ezért kiléptem az erkélyre, és túljátszott gesztusokkal toporzékolva és a körmömet rágva odakiáltottam neki: Drágám! Drágám! Rohanj azonnal, Linz – Ried osztrák bajnoki megy, le ne maradj róla! Gondoltam ért a szóból, de csak a vak nem látta volna az idézőjeleket magasszintű színészi teljesítményem körül. Szerintem még azt is elhitte volna, ha azzal állok elő, hogy szereztem neki jegyet Moszkvába a Traktor Cseljabinszk – Dinamo Moszkva jéghoki mérkőzésre. Induljon most!
Ám ő a legtermészetesebb hangon kiáltott vissza – „Ne azt nézd Cica, menj át a hármasra, ott közvetítik a  Pick Szeged – Chehovsky-Medvegyi-t.  Tudod, kézilabda BL ?!
Számban rágcsált kezecskémet leejtettem, és egy beletörődő sóhaj kíséretében visszaslattyogtam a vasalódeszkához.     Megerősödött bennem a tudás, miszerint a férfi típusú homo sapiens másfajta kommunikációt igényel, mint a női. Ha például kibányászod a szemetes zacskót a kukából, kedves kis bogot kötsz a tetejére, és a közlekedő-útvonalába helyezed, ez mit sem ér, mert miközben arra halad, ügyesen átlépi. Még örülhetsz neki, ha nem jelöli meg, figyelmeztetve ezzel a lakásban vele együtt élő fajtársait: vigyázz, akadály!
A monoton munka és a sportközvetítés moraja fokozatosan nyomta fel bennem a pumpát. Éreztem, már nem sok kell, hogy felrobbanjak. Sikerült is olyan szintű nyomás alá helyeznem magam, hogy amikor a focitól kipirosodott boldog gyermekem és az apja beléptek az ajtón, én minden átmenet nélkül kényszeres rohangálással és pakolászással spékelt ideges ordítozásban törtem ki. „ Ez nem élet így, én ennél többre vágyom, itt senkinek nincs egy normális szava az emberhez, én igényelném, hogy valaki érdekfeszítő és főként változatos témákkal stimulálja az agyamat, mert elvégre egy intellektuális lény vagyok, blablabla……blabalbla……, mindeközben szisztematikusan durgáltam a fiókokat, azután amikor végre abbahagytam, kis csend lett.  Mindenki várt. Én a bocsánatkérő, meghunyászkodó válaszreakcióra, ő pedig, a megfelelő pillanatra, majd így szólt:
Agystimuláló? Intellektuális? Akkor tudod mit? Játszunk műveltségi vetélkedőt! Meg tudod mondani ki Tirunesh Dibaba? És Nigmatula Kutibájev?  Aszlan és Maharbek Hadarcev? Na és Maya Csibur-danidze?
Feltört belőlem a röhögés, de ezt következetességem bizonyítékaként titkolnom kellett, majd felrikoltottam: adok én neked Tirunes Dibabát? Ezzel egy időben áttrappoltam hozzá a hálóba – nekem ez már hosszútávnak számított. Ő gyanította, baj van, így a kispárna már röpült felém amikor az ajtóban megjelentem. A párnát levettem mellel, mint Kutibajev, majd tátott szájú pasim mellé lépve egy finom csípődobással a nászágyra fordítottam, két vállára támaszkodva pajkosan a szemébe néztem és a műveltségi vetélkedő fináléjaként kedvesen így szóltam:
Csibur-danidze pedig azt üzeni, a ma esti „bearanyozásodnak” : SAKK.

Ekkor ő az utolsó szó jogán csak ennyit mondott: Ha már nincs esti „sport”, akkor legalább még azt válaszold meg, milyen származású Jusztina Chepchirchir?
Fogalmam sincs, érted? – rikoltottam.
Akkor ezt hívjuk úgy  Cica, hogy MATT.

Kibabaya

2009

Mi jár a fejedben?

pay someone to write a research paper for menus help write essay online customized paper what is homework academic writing for graduate students