Kibabaya gasztro

kavescseszeHát merem én ajánlani magamat?!
Hát persze hogy…
Soha életemben nem voltam boldogabb, mint most, negyvenes éveim derekán. Sokat gondolkodtam azon, miért kellett ennyi időt várnom, de valahogy megfogalmaztam magamnak.
Elfogadni magunkat, a legnehezebb a világon, mert sokszor olyan dolgokkal küzdünk magunkban, amit nem lehet megváltoztatni, csak tudomásul véve devianciánkat integrálni tudjuk abba az értékrendbe, amihez közelíteni szeretnénk. Ha megbékéltünk az ördöggel és rávettük, hogy felkössük a selyemszalagot a nyakára, bátran kiállhatunk az élet porondjára és bevállalhatjuk az összes szerepet, amit addig nem mertünk elvállalni. Szabadjára engedhetjük többsíkú énünket, és nyíltan tekinthetünk embertársaink arcába az angyal képéből kikacsintó ördög- szemeinkkel. Hát szelídítsük együtt a bennünk lakozó gascogne-it.
Ugye velem tartanak?!

Forrázó hideg gyümölcsleves

Sok dolog van az életben, amit nem szeretek, az egyik a meggyleves….. hidegen. Melegen, na úgy szeretem, amikor a meggy illata édeskésen párolog fel a tálból, fellazítva a zsigereimet a fahéj erotikus, émelyítő illatával. Olyankor mélyen a tál fölé hajolok és beszippantom ezt a buja kipárolgást, bár a tüdőkapacitásom ilyenkor sosem bizonyul kielégítőnek, valahogy kifulladok, mielőtt úgy érezném elég volt.
Óriási műgonddal állok neki a feladatnak. Gondosan válogatom a fűszereket a tea-tojásba, fahéj, szegfűszeg, optimális mennyiségű cukor, hogy ne legyen túl édes, de a savanyúsága se legyen zavaró, kicsi citrom, valódi meggy a levével és kizárólag tejszín, amitől egészen selymes lesz az egész.
Én egyébként a klasszikus értelemben semmit nem habarok, a lisztet mindenből kihagyom. Az illúziókat máshol élem meg. Amitől számomra nehézkessé válik az egész, az a visszahűtés. Mert hiába minden, csak én szeretem a meleg gyümölcslevest.
Mikor gyerek voltam, apám minden vasárnapi ebédnél elmondta, – a leves, az forrón jó, fiam. Nekem elfelejtett szólni, hogy ez, a gyümölcslevesre nem vonatkozik. Így maradtam, most már mindegy. A szeretteiért azonban mindent megtesz az ember. Végigviszem a macerát a rendszeren, átmerem a levesem abba tálba, amiben majdan tálalni szeretném és megpróbálok helyet barkácsolni számára a hűtőben.
Több gyereket nevelek, különböző vezetéknevekkel. Mindig rátalálok az igazira, szülök magunknak egyet, aztán boldog össze-visszaságban éljük életünket a bonthatatlan kötelékek kuszaságában. Ez ám a szabad hálózat. A kapcsolatot mindenki tartja mindenkivel, mondhatom bátran, szeretjük egymást.
A legnagyobb fiam egy időben rendszeresen jött haza hétvégi túráiról, hogy apja élete párja milyen fantasztikus gyümölcslevest főz neki, azt kívánta – készíts nekem olyat te is, anya. Nekiveselkedtem hát olyankor és überkedve megalkottam minden alkalommal az évszázad gyümölcslevesét.
Eleinte még meg-megkérdeztem, na, milyen, mire fiam kedvesen csak annyit mondott,
-   valahogy, olyan más…. Aztán már csak hallgattunk, én a szemében kerestem a költészetet, de csak sajnálkozó prózát találtam, és amikor már szemkontaktusba sem kerültünk egymással, félretettem minden női büszkeségemet, telefonkagylót ragadtam és felhívtam a riválist. Jöjjön, aminek jönnie kell, derüljön hát fény a titokra.
Kedveskedve közelítettem hívásom valódi tárgya felé, és genetikus pszichológiai érzékkel, mint egy betevőjét cserkésző kígyó gyűrűztem körbe áldozatomat, hogy minden kétséget kizáróan elérjem célomat. Miután a szokásos udvariassági fordulatokon átestünk, úgy éreztem eljött az én időm és feltettem a” konkrét” kérdést: „Tikám, édes, a fiam ódákat zeng a gyümölcslevesedről, és én már nem tudom, mit tegyek még hozzá, hogy elérjem a katarzist, amit a tied után él át minden alkalommal. Elárulnád nekem, hogy Te, hogy készíted? Mire csacsogó kedvességgel a hangjában folyni kezdett a tanító szó a kagylón át, a tapasztalt, ügyes és megdicsőült háziasszony ajkáról.
Nagyon egyszerű Édesem, csupán hideg tejjel, de ha az nincs, akkor vízzel összekeverem az alapanyagot, folytonosan adagolva a folyadékot, hogy ne csomósodjon meg és már kész is.
Van úgy, hogy gyümölcsöt nem is teszek bele annyira finom.
De miféle alapanyagot, -  kérdeztem én,  – mert ösztönösen éreztem, hogy itt rejtőzik a titok, aminek ha én is tudója leszek, akkor végre egyenes derékkal állhatok majd fel szerelmetes fiam mellől az étkezőasztaltól.
- Hát a port,  a  gyümölcsleves port…..
„Szó bennszakadt, hang fennakadt” és én megdöbbenve, nyitott szájjal, kitágult pupillákkal, leforrázva álltam némán a telefon innenső oldalán.
Hát így készül a forrázó hideg gyümölcsleves.

KIBABAYA
2009

Mi jár a fejedben?

paper writer online cheap custom research paper pay someone to do my essay cheap essay writing for scholarships write papers for money online